A jövendő évek juniusának
mindig az utolsó péntekén,
megigértük, hogy mindig
Óbecsén találkozni fogunk,
szétszórt bennünket az élet
ezen a hatalmas földtekén,
de legalább évente egyszer
vigyen ismét haza az utunk.
Minden reggel az új napra
hálás köszönettel ébredek,
hogy a felkelő nap fénnyével
besüt az elhagyott szobámba,
pillantásommal reggelenként
mindig arra a képre tévedek,
ahol veletek együtt jártam ott,
a becsei nyolcadik osztályba.
Nekünk már a sorsunk,
naponta szabja meg utat,
ami még tegnap biztos volt
az lehet, hogy ma csak, talán,
van sok olyan reggel is,
amikor szidjuk magunkat
mert néha olyanok vagyunk
mint a réten egy csípős csalán.
Számunkra ma már minden nap
sorsunk egy kegyelmes ajándéka,
de egy közmondás is azt mondja:
Az ajándék lónak nem nézik a fogát.
Mi azonban amit a tükörbe látunk
az csak a mult keserves árnyéka,
a sors könyörtelenül visszakérte
a születésünknél nálla letett zálogát.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ilyen szép emlék verset csak egy mély érzésű ember tud megírni! Milyen szép, hogy még vannak emberek akik tudnak és mernek így érezni e hideg lelkű világban!
Üdvözöllek szeretettel! Zoli
Kedves Zoli!
Hidd el, még kevesebben vannak azok, akik így gondolkodnak, mint te. Sokan nem akarják elhinni, de ez az álláspont, mint az enym, az idővel magányosságra itéli az embert. De mint ahogy Hugh Shearman leírta:
"A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra. Összeomlik a fontossága, jelentősége és értéke a dolgoknak, amelyekben eddig hittünk; és ha kitartunk és még magányosabbak leszünk, kezdete lehet egészen újfajta fontosságok és jelentőségek fölfedezésének."
…igen, bizonyos dolgok elvesztik a fontosságukat, és velük együtt bizonyos személyek is,
rájössz, hogy tulajdonképpen eddig sem voltak fontossak, de csak őrajtuk keresztül tudtad a családodnak, egy emberhez méltó megélhetést biztositani…
Köszönöm a megtisztelő véleményedet, és
üdv Tóni