Kutathatom a nagy bölcsek gondolatait,
Magamba zárhatom a szebbnél szebb eszméket,
Nem fogom megérteni a test mozdulatait,
S nem tudom elvarázsolni a hideg estéket!
Nem változtathatok azon, hogy szálka vagyok a szemedben,
Egy dologról győztél meg biztosan, hogy az élet kegyetlen!
Ha van valami csoda, rögtön elmúlik,
S mivel férfinek születtem, tilos bőgnöm!
Ha van valami stabil, úgyis elcsúszik,
Ingatag az érték, meg hiába őrzöm!
Semmi sem marad a pazarló kezekben,
De az enyémben sem, az élet kegyetlen!
Neves filozófusok, miről beszéltek?
Mire való a sok fölállított tan,
Ha a gyakorlatban megbukik temérdek,
S csupán egyetlen alapigazság van,
Amely örökké ott él a fejekben?
Az élet mindent elvesz, hisz kegyetlen!
Könnyezve olvasod az elhunytak névsorát,
Megsiratod a halott terveket.
Megnyomorít éjjel a nyirkos félhomály,
S irigyled a gondtalan gyermeket.
Elképzeled, vajon ő mit tenne helyedben?
Talán nem is tudja, hogy az élet kegyetlen!
Becsüld meg a pillanat jutalmát,
Akit szeretsz, azt szeresd még jobban!
Tiszteld a test s a szellem nyugalmát,
S élj egy rendezett, szerető otthonban!
Légy tisztességes, de sohasem eszetlen,
Mert bosszút áll az élet, amely kegyetlen!
6 hozzászólás
Szia J.N.!
Gondoltam, elolvasom ezt is, mert látom, nem most írtad. (Hátha akkor még optimistább voltál.) A sorokonl lefelé haladva egyre inkább az a gondolatom támadt, hogy el tudnám képzelni ezt a szöveget zenében, rock-körítéssel. Szerintem egész jól szólna.
Gratulálok!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
De most írtam, csak elütöttem a dátumot.
Ez is 2010-es vers!
Nálam nagyon változik az optimista és a pesszimista hangulat, majdhogynem együtt működnek, próbálom minkét oldalt érzékeltetni.
Zenében, hát érdekes gondolat, nem zárkózom el tőle!
Köszönöm a látogatásod.
Üdv.:Tamás
Szia!
Lesiklott a vonat, de nagyon! Az elején nincs eszme a végére már van, elgondolkodtató.
Az eszme nem könnyűvérű mohóság, az eszme egy kabát, amely ránk illik, s velünk marad, változhat de mindig egy formájában képet mutat.
Üdv: Mónika
Kedves Tamás!
Minden ember ídővel rájön: NIncs a szerelemtöl semmi ami szebb lenne ezen a világon, de kegyetlenebb sem. Az amilyen szép és mesés hetetdhét országba eltud minket vinni, ugyanúgy képes a legmélyebb pokolba is letaszitani bennünket.. De a mi egyedüli szép a szerelemben, a kibékülés. Azért néha, talán érdemes is a pokolba lenni. Ezt mindannyiunknak át kell érezni, és talán egy igazság van a szerelemben, mennél nehezebben született meg, annál tovább tart.( ahol)
Üdv Tóni
Kedves Alkonyi felhő!
Szándékosan adtam ezt a szerkezetet a versnek.
Egy ember, aki teljesen kiábrándult az életéből, és nem leli az értékeket, talán azért sem, mert eddig a látszatot tette előtérbe, a mű végére rájön, milyen eszmét kell követnie.
Jobban is kifejthettem volna, de azt hiszem, ennyi elég.
Így sikerült az élet negatív és pozitív oldalát körülbelül egyensúlyba hoznom.
Köszönöm az értékelésed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tóni!
Igazat adok neked, de ez a vers többről is szól, mint a szerelmi csalódás.
Benne van a bizonytalanság, az elutasítás okozta keserűség, de ott van az a sajnálatos tény is, hogy az élet elveszi a számunkra fontos dolgokat, főleg akkor, ha nem becsüljük meg ezeket kellőképp.
Szeretteink meghalnak, terveink zátonyra futnak, és visszasírjuk az elmúlt gyermekkor ártatlanságát, gondtalanságát.
Ugyanakkor mégis egy út marad, tisztességesen élni, és így törekedni a jobb, tartalmasabb életre.
Köszönöm szépen a soraid.
Üdv.:Tamás