Könny marta vágy kering a hold erdejében
csupasz karomra fémszálként karcol sebet.
Hitványul odvába ránt, hogy fájjon,
hogy elbénítson, hogy megalázzon,
kérő szavamra is gúnykacajjal felel.
Csak semmit, semmit a légüres tér
fénymázas közönyének
ha a mennyezetről lecsüng a ragacsos máz,
ha éjjel álom-maszkban is hozzád beszélek,
ha az éj lila álmok mindig visszatérnek.
Könnyet marnak az életemből
mikor a csikorgó faggyal ébredek,
mit eddig éltem, érted vagy ellened.
Csak volt – már nincs domb a rét mögött,
csak az üresség, mi kongva magához kötöz.
Fájdalommal hasít belém a kell..,
hogy létezzem.
A mellkasomig ér a szorítás, hogy érezzem,
a pokol nótái szólnak bűvös áhítattal,
s vinnyogó parafrázisokkal csillapítanak,
hogy a távolodó áramlatok hozzád,
s tőled füstködként elsodorjanak.
Keserű harc ez a lábadozó szélben,
hogy vágyam célba érjen – nem engeded.
Nekem kell az egyedüllét, hogy megérjen
bennem a gondolat.
6 hozzászólás
Kedves Ágnes!
"Fájdalommal hasít belém a kell…"
Igen a "kell" kegyetlen!
Parancsol!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor
köszönöm, hogy olvastad versemet.
üdv: Ágnes
Drága Ágica!
Hirtelen nem is tudom, mit mondjak.
Nagyon zaklatott vers, kiabál, sikolt, talán a túlélésért.
Bámulatos képeket használsz:
"Csak semmit, semmit a légüres tér
fénymázas közönyének"
és a lábadozó szél is nagyon szép.
Ez a vers azért íródott, hogy egy 21. századbeli nő így is érezhet.Ez egy belső vívódás, harc úgy ahogy mondod.A vers megírása pedig kihívás volt számomra, hogy kitudom- e fejezni azt az érzést ami bennem kavargott.
Mint mindig most is örültem a véleményednek, HOGY ÍRTÁL.
Puszillak: Ági
Kedves Ági!
Hú-ha. Úgy zilál, lüktet, zakatol a versed, mintha egy fájdalom gőzős száguldana benned egy híd nélküli folyó felé. Remélem, mire odaér felépül a híd, és odaát már egy csendes szép világ vár.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Nagyon szép képpel fejezted ki a versem lényegét.2010-ben írtam ezt a verset, csak lemaradt a dátum, véletlenül.Úgy, hogy a hidat magam készítettem.
Szép napot neked: Ágnes