Úgy kellesz nekem
mint hópihének a fagy,
hogy ne olvadjon el:
a téli álmom vagy-
-de már álom maradsz…
Úgy kellesz, mint hajnal
az éjnek – hisz vele teljes,
mielőtt jön a nappal:
én veled lennék Kedves-
-de már nem lehetek…
Majd rájövök: te úgy kellesz
egész valódban, édes önmagad,
mint te magad kellesz nekem-
– erre nincs jó hasonlat!
De hisz olyan messze vagy…
2 hozzászólás
Szép vesed mégis lehangoló, nekem mégis tetszett.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Örülök, ha tetszett, és köszönöm 😀
Lehangoló, de nagyon igaz…