A magas bércek hósapkái mögül,
lezúdul a szélvész, oly kegyetlenül.
Úgy süvít letarolva a fák ágát,
fájón siratva koldusok világát.
Hull a hó, mint a ludak pehely tolla,
a kopár földet szűz fehérség mossa.
Halál leskődik e téli, zord napon,
ember didereg, eme bús alkonyon.
Utoljára nyűtt ruháját kitárva,
beesett szeme, már ömlő könny-árba'.
Testét gyötri magas láz, éhség, bánat,
küldi ég felé a végtelen vádat.
Ám a nyargaló, csontig hatoló szél,
kíméletlen, ledönti, s már nem remél.
Megbékélten, az öreg kaszást várja,
s ez élete utolsó állomása.
16 hozzászólás
Remélem, te nem adod fel kedves Lyza! Szomorú lett versed. Nem is találok szavakat.
Szeretettel: István
Kedves Metallica!
Az élet is szomorú, csak a helyzetet írtam le…
Köszönöm, hogy itt voltál és értékeltél!
Üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Szép költői szavakkal írt, de nagyon lehangoló s stílusod, de én – mint mindig – szívesen olvasom a verseidet.
Jó, hogy megemlékezel azokról, akik meleg otthon nélkül, a kegyetlen hidegben szenvedik át a tél minden kínját. Nem is tudom, talán az a csoda, hogy van, aki túléli.
Ajánlom Neked, ohgy a követkzőt javítsd ki: "könny-árba". könny-árba', így pótoljuk az n-betűt, mivel tudom, hogy az előző sorvéghez így rímel.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!…
Örülök, hogy olvasol és értékelsz,
s felhívod a figyelmem a hibára, ami elkerüli a figyelmem…
Újra köszönöm…
Ölellek: Lyza
Szia! Szormorú sorsot írsz le, de valahogy túl "tényszerű" íze van. És vannak benne számomra érthetetlen részek:
"Halál leskődik"
"Utoljára nyűtt ruháját kitárva, beesett szeme, már ömlő könny-árba." Az utóbbi mondat nem mondható épp tejlesnek. De a rímek többnyire tiszták.
Hanga
Kedves Hanga!
Nem tiltja semmi, hogy tényszerű, kitalált,
átélt vagy fantázia írásokat tegyünk fel…
Több, mint negyvenen olvasták egy fél nap alatt és senkinek nem volt panasza az érthetetlenségre, még a hszt íróknak sem!…Sajnálom, hogy nem érted, talán kellene használnod a fantáziádat. Hiszen mindig azt mondják az olvasók fantáziájára is kell gondolni, nem kell mindent megmagyarázni…De szívesen megteszem, hogy megértsd!
"A halál leskődik" utalás, hogy a következőkben, mivel megtörtént, ez a téma következik…Halál vár valakire.
"Utoljára nyűtt ruháját kitárva,
beesett szeme, már ömlő könny-árba."
Mivel nagyon lázas, a forróság ellen kinyitja a ruháját, hogy hűtse magát, de a fájdalomtól, éhségtől a szeme könnyekben úszik.
Remélem most már megértetted és világos minden!…Köszönöm, hogy itt jártál és az értékelést is!
Üdv: Lyza
Vannak az Életnek árnyoldalai is, egyre többen jutnak koldusbotra.
Szomorú életek, s mi nem tehetünk értük. S azok, akik tehetnének,
még egyet "rúgnak" rajtuk.
Érzékeny, szép vers.
Puszillak, Lyza drága.
Szeretettel
Emese
Köszönöm, Kedves Emese értő olvasásod és az értékelést is!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Ugy látszik nem csak engem fogott meg a félés a kemény téltöl, és a témánk is egyezik, csak avvak akülönbséggel, hogy én a nagyvárosok hajléktalanjairol írok, amely sorozatom több ilyen ember beszélgetésével, készűlt el, és mint a véletlen is hozta, az Íróklub is rendezett egy akciót a megsegitésükre, az én segitségem itt, hogy minden nap november végéig felteszek egy verset a hajléktalanok témájával, Talán segit valamit.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Szép elhatározás, hogy felteszel velük kapcsolatban verset.
Igaz ők úgy sem olvassák, de az olvasók közül,
így talán lesz aki segíteni tud néhányon.
Én személy szerint utálom a telet, s segítek akin tudok.
Sajnos a társadalmi problémát így sem lehet megoldani.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy újra olvastam tőled, ráadásul egy ,,kikerült'' témában!
szeretettel: dalos
Kedves dalos!
Én meg annak örülök, hogy itt jártál és olvastál!.
Köszönöm szépen és az értékelésed is!
Szeretettel: Lyza
Gratulálok Lyza!
Ölellek:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Köszönöm szépen, hogy itt is jártál és értékeltél…
Ölellek: Lyza
KÖszönöm, köszönöm!!!:)
Kedves Zsolt!
Szeretettel köszöntelek az olvasóim között!
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél!
Szeretettel: Lyza