Kártyavár-kapcsolat, áldatlan állapot,
tizenkilencre is húzunk még új lapot.
Építed – elfújom, építem – ingatag,
tanultam kémiát, a szerelem híg anyag.
Elfolyik, akár a homok, vagy szürke por,
az „örökké-legenda” minket is eltipor.
Nem lehetsz elég bölcs, erre nincs egyetem,
akarsz vagy nem akarsz, egyedem-begyedem.
Fejvadász vagy zsákmány, ’mondd, akarsz-e lenni’,
harapj, de hagyj engem is húsodból enni!
Százmillió múlt perc ragyog a szemedben,
kellek vagy nem kellek, rád tetovált engem.
Keddekre zuhanó hirtelen péntekek,
rohan az élet, te ne rohanj, kértelek!
Remeg a kezem, lásd, eldől a kártyavár,
maradjunk egymásnak, úgysincs sok hátra már.
8 hozzászólás
Ejha! Ma úgy látszik mindenki hasonló gondolatokat közvetít. Ez a vers is hat, van min elmélkedni! Tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen 🙂
Frappáns sorok, így kell ezt tenni. Tetszett:-)
Szeretettel:Selanne
Örülök, hogy tetszett, köszi 🙂
Remek elemek minden strófában! Akár helyük lehetne egy Netelka-féle társas kapcsolatok periódusos rendszerében…:)
grat
leslie
:))) Köszönöm 🙂
Kedves Netelka!
Az első három versszak ritmusa nagyon jó. Érdekes és egyedi. Tetszik.
Ági
Köszönöm szépen.