…csend van bent.
Hátborzongató, szívet rémítő
nagy csend
sűrűsödik asztalom szélén.
Sötétbe tekintő, didergő virágok
bóbiskolnak a kőkert végén,
— gyöngyöket izzad rájuk a köd.
Az óra hasában, mint valami fáradt szú,
perceg az idő. Fölöttem, lassan elunja magát
a csend és szöszölve beoson könyveim közé.
Lámpám fénye alatt
árnyékom figyelem,
mozdulatomban
vakaródzik a türelem—
tudom most várni kell!
Mindég valamit, valakit,
valakit most nagyon várni kell…
Fényt szűrő szemem tükrében felsajog
a vágy. Nyelvem tüzes asztalán
forgatom a szavak hegyes tőrét
míg kint az ég alatt oson a sötét,
dallá ízesülő nevet dúdolgatok…
Föllobogózott vágyaimmal
bíbelődnek a kószáló gondolatok.
Falhoz állítva pihen a szekrény.
Csendben néz…
Vagy a csendbe néz?
Az ajtóra bámuló magány,
nyüszítve ül a rökamén,
szívet és sóhajt markol ott is a vágy!
A homlok szögletén már kőkemény
az ér s a kép a falon,
mint a Megfeszített, a remény
mindent néz és mindent lát,
melegíti a kis szobát…
7 hozzászólás
Kedves Inda!
Csodálatos ez a versed. Igazi költői képeket használsz. Többször is elolvastam, hangulatát mélyen átérzem.A remény képes rá, hogy a kínzó gyötrelmet feloldja.
Szeretettel: Eszti
Kedves Rozália!
Örülök, hogy az időben észrevetted a mindég elmúló gondok felett a remény várakozását, vágyakozását. Ha az utolsó három sort tettem volna föl, akkor is abban lenne minden emberi dolgainkra a válaszadás.
Hogy olvastad, köszönöm.
Szeretettel, Inda
Kedves Lajos ! ez a versed megint várakozáson felüli.Szinte ott érzi az ember magát abban a csendben , a várakozásban .Én is várok így valakit, de már nem jön többé :-((
Nagyon tetszik a versed.
Szeretettel Nárcisz.
Kedves Nárcisz
Ez most feladás, vagy lemondás?
Egyik sem jó, mivelhogy élünk, hinnünk és remélnünk kell. Hogy miben hiszel és miért reménykedsz az a te egyéni döntésed. Viszont ezt a két fogalmat belső karakterünkre nem lehet ráerőszakolni. Te döntesz!
Felvidít az, ha valakinek tetszik egy-egy írásom és mások írásaival is így vagyok.
Szeretettel, Inda, azaz Lajos.
Szia Inda!
Ide még nem írtam. Hiba lett volna részemről átsiklani a vers felett.
Tőled megszokott egyedi képekkel fejezed ki a "nyüszítő" magányt és a "percegően" múló időt.
Nagyon tetszett, át is éreztem.
Gratulálok, ez is egy gyöngyszem a gyűjteményedből!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Lajos! Kissé elvesztem, de előkerültem.Köszönöm a biztató szavaidat.
Életerőt adsz a nekem megválaszolt soraidban.Tudod sem feladás, sem lemondás amit írtam. Tudod már a múltkori levelemben levelemben beszámoltam , hogy özvegy vagyok . Én is várok mindig valakit, aki már nem jön többet.( A férjemet, akit baleset ért.)
De az idő múlik, ez a versed a szívemhez szólt.
Köszönöm.
Szeretettel: nárcisz
Kedves Inda!
Most találtam rá erre a megragadó költői képekkel tele, nagyszerű alkotásodra. Örülök, hogy a végére feloldódik a magány a reményben…
Szívből gratulálok: Klári