Kép(let)

Egy gyors pillantás a képre,
A virágon harmat gyöngye táncol,
Érzem, ahogy halvány fénye
Lelkemnek halkan elszámol

A világ gyermeki mosolyairól,
Melyeket a vágy teremtett,
S egy új reményről, amikor
Fehér szirmokra lepereg.

A háttér az élet égboltja,
A fotós rajta a növekvő Hold,
'Mely kiteljesedve szétbontja
A piszkos pergő port,

Mi talán elfedné a nyíló rózsát,
S megmaradna a tövis,
Így viszont a fotó alkotóját
Dícsérve lelkemet halkan átszövi.