Kérdés az emberről 2

1. Az ember hogy látja,
mekkora világa?
Hogy nincsen határa
ezt vajon tudhatja?

Nem mondta az Atya!

2. Az ember oly parány!-
így hiszii önmagát.
Nem kéri a nagy Á-t.
S kozmoszát nem látja.

Így virradt a mára.

De holnap mi várja?

És évek utánra?

3. Nem érzi űrlelkét,
amelybe minden fér,
amelyből minden kér.
És nem ad semminek.

4. Az ember nem alkot..
Kövekből az arcot.
Hiába biztatod,
csak nézi a követ.

Eldobni jól jöhet.

5. Az ember nem tudja,
merre viaz X útja.
Kérdezd meg és újra.
Ugyan mit válaszol?

És vajon hozzád szól?

6. Az ember érezze!
Azt, hogy van két keze!
A létet felvegye,
helyezze szívébe.

(Ugyan már miért ne?)

7. És azt is meglássa:
van neki két lába.
A kozmoszt bejárja.
Vagy vágya nem s nem ez?

8. Átjárni szomszédba?
Mint Eszterhez az Éva?
Mint Ádámhoz az Éva,
ez neki a célja?

9. Eljön majd Valaki…
valódi, igazi
Nem is kell mondani
És mi lesz a neve?

Katalin. Vagy Endre.

10. Fogd embernek kezét!
Beteszi a fejazét,
hogy vele verje szét
…nem tudom, az izét?

Ellenség gyemekét?

11. Az űrnek páncélját.
Holdbéli földrépát,
az Á-Zé-t, a Zé-À-t.
Őneki sikerül.

És minket elkerül?

12. S az ember kérdezi:
hogy ez az, hogy ez mi?
Ês kell -teremni?
Ha kell, ő megteszi.

Persze, hogy fáj neki.

13. Az ember kormányoz.
Áldást oszt, s megátkoz.
Üdvözít s nem kárhoz.
ne féljünk csöppnyit sem.

Mert elver a jó Isten.

14. Az ember rakosgat
Köveket, csontokat.
Csillagot, bolygókat
és rájuk lakókat.

De vajon csak jókat?

15. Az ember nyomozza,
mi lapul atomba..
Apró kis manócska,
jókedvvel vigyorgva.

16. Katalin vagy Endre,
Ágota és Ede
embernek mellette.
El mikor engedje?
Valaha lehet-e?

Mit modjunk minderre?!