Vajon egyedül maradtam érzéseimmel?
S ha nem hol van ki megért?
Vagy bősz megvadult macskák közt egérléptekkel,
haladok előre megrettenve minden apró kis neszre.
Vagy egyenesen nézve bárki szemébe,igazamat fújom,
de senki nem vesz észre.
Vagy nagyúrnak képzelve magam, felfuvalkodott ,
gőgös arccal tekintek le a népre.
Vajon egyedül maradtam érzéseimmel?
S ha nem hol van ki megért?
A Tél jege szoros karmai közé bezárja szívemet,
S a holt érzések közül mikor nyílik hóvirág?
Megdermedt tekintetem mikor oldod fel fényeddel napsugár?
A tavasz első pillanatai mikor jelentik szabadulásomat?
Mikor jön ki hang torkomon, mikor,mikor?
Vajon egyedül maradtam érzéseimmel?
S ha nem hol van ki megért?