Idők, kegyetlen percek, órarendek,
magának tán a végtelen teremtett
kimérni minden dolgot, hogyha végez,
a szolga visszatérjen Istenéhez
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt, hogy mind, amit csak összehordott,
lejátszhassa, akár egy szép akkordot,
gyönyörködve az omló dallamokban
elhiggye, minden fontos dolga ott van
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt a szépre, percnyi csókra csendet,
emlékekre, hogy régen mit jelentett
ölelni úgy, hogy nincs határ, se árnyék,
s az érzés, jaj, az érzés visszajár még
imáiban, hogy kérjen még időt,
időt, hogy ócska álmait, ha lesznek,
úgy élje meg belül, hogy fékevesztett
játék, amelyhez végtelenre nőtt
egy csillogóan fényes délelőtt
imáiban, hogy kérjen még időt.
14 hozzászólás
Szia Léb! 🙂
Szakított belőlem a vers megint, erről már rtam ezt-azt, A "körbe-körbe" most is aktuális, Könyökölök, olvasgatlak… élvezem, hogy épp van időm erre, és persze van mibe merülnöm. Nem akarom, hogy kordába küldjön a vers idő- és órarendjeivel. 🙂
Hatalmam nincs, időt nem adhatok, de én is kérem azt az időt, imáimban.
Nagyon tetszik a vers, a szakaszok zárásai ütősek. A formát meg se merem említeni, még nem tartok ott, ebben előbbre jársz, hát nem bírállak ezügyben. 🙂
Jó olvasni téged, mert érzel. ezt vissza is adod a költészetben.
Élmény, hogy olvashatlak. Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin.
Örülök, hogy most is megfogott a vers, köszönöm, hogy ennyire beengedted. Igen, kicsit más a forma, a szakaszzárásokban a folyamatosságot szántam hangsúlyozni.
Köszönöm hogy itt jártál!
aLéb
aLéb! Itt a naposon az egyik legjobb költő vagy. Ezt már több verseddel bizonyítottad, és még fogod is. Ezért próbálok kritikusabb (ha nevezhető így) oldalról is megközelíteni, most pl. az álom előtt az "ócska" az én olvasatomban nem állja meg a helyét. Talán azért mert pl. a saját álmaimat (másét sem) nem sorolnám, mondjuk az ócska kategóriába … na nem folytatom. Persze a pakliban az is benne van, hogy félreértelmeztem. De az már az én bajom. Hu jó sokat írtam, remélem nem köveznek meg.
Ám versed szép, játékos, és dallamos, az ember szívébe lopja magát.
szeretettel-panka
Szia Panka, kösz a dícséretet.
Márpedig az álom lehet ócska, nem értelmezted félre. Persze addig jó, amíg legalább az álmok nem kerülnek ebbe a kategóriába, de ha már azok is… szóval erről is szól a vers, mi mivé képes silányulni sokszor önmagunk hibájából. A szó egyébként a jambikus ritmusba szépen simult, adta is magát formában és értelemben is. Remélem, kielégítő magyarázatot adtam. …és ki kövezne meg?
Az elismerésedet köszönöm.
aLéb
Szia aLéb!
Én pl. ezért nem szeretem a kötött formát. Mert ha nem passzol az eredeti elképzelésem, és változtatni kell, az már nem lesz ugyanolyan. Csak remélni tudom, hogy nem jutok el arra a pontra, hogy egykor volt álmaimat ócskának véljem…! Nem köveznek meg, csak tán gondolják, mit kekeckedek egy-egy szón. A kötött formára visszatérve, tisztelem azokat akik képesek így és ilyen formában alkotni, írni. Kivételes tehetség kell hozzá! Én is kipróbáltam, de rengeteg energiámba került és eredménytelenül. A te versedet azért is kedvelem, mert a kötött formán nem érzem az éröltetettséget.
szeretettel-panka
Szia Panka!
Remélem jól értem, és nem azt szűröd le az előbbi hozzászólásomból, hogy kerestem egy szót, ami a kötöttségeknek megfelel, és beleerőszakoltam :-). Pontosan fordítva történik, ha az érzéseimet kifejezi, ÉS megfelel a formának, jöhet, ha csak nem már eleve úgy jut eszembe. De pontosan érted ezt, ahogy a hsz-ed későbbi részében el is mondod :-).
Szurkolok neked, hogy egykori álmaidat soha ne érezd úgy, hogy kikoptak a világodból, sosemlesz-érdetelenné, színtelenné silányultak.
A kötött forma nagyon sokat tud hozzátenni a vers érzelmi töltéséhez, és a nyelvi fordulatok szépségét is gyönyörűen ki tudja emelni. Az igaz, hogy az adott formák szigorában én nem szeretek engedményeket tenni, mert elvész a valódi lényege a kötött verselésnek.
Nagyon köszönöm a hozzászólásod utolsó mondatát, mert ez szerintem a kötött formájú verselés lényege; ne legyen erőltetett.
Nagyon köszönöm, hogy visszatértél, örömmel láttalak.
aLéb
Az jutott az eszembe versed olvasása után (azon kívül, hogy nagyon jó), hogy gyakran sérelmezzük, hogy nem minden ember egyenlő ebben, vagy abban. Pedig már abban sem az, hogy mennyi időt, és mivel, hogyan tölt, emberként, ebben a világban. Van, akinek kevés jut, van, akinek több. Van, aki a keveset is „jobban” éli meg, van, aki a többet is rosszul. Azt hiszem, hogy életünk utolsó harmadában kezdjük kevesellni az időt, mert akkor döbbenünk rá, hogy úgy szaladt el, hogy nem nagyon csináltunk semmi élvezeteset, vagy érdemlegeset. Akkor jön a „bakancslista”, aztán vagy képesek vagyunk megvalósítani, vagy nem.
Szusi, köszönöm szépen a gondolataidat, örömmel olvastam. Sok igazságot mondtál el itt, az elismerésedet pedig nagyon köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Gondolom, hogy a cím az idő kerekére utal, ami forog, egyre forog, és nem tudjuk megállítani. Foglyok vagyunk benne. Rendszerint akkor kérünk időt, amikor úgy érezzük, valamit elmulasztottunk, de meg kellene tennünk. Szépen forog nálad ez a kerék…:)
Egy észrevétel: a 3. vsz. 2. sorában a "jelentett" szót akartad írni. Ugye?
Üdv: Klári
Klára, köszönöm szépen, hogy olvastál. Köszönöm az észrevételed is, igazad van, a szó "jelentett" lett volna :-).
aLéb
Bélám, ez hasonlóan megkapó, szikrázóan csillogó, mint a víztükrön a csillámok – ahogy visszajönnek, felcsillannak szavak, sorok, vágyak – mint a bodzavirágod… Egy kis antik lovagiasság, csipetnyi villoni daccal, tóthárpádos érzékenységgel fűszerezve…hogy mi minden jut eszembe még, nem is folytatom. Nagyon tetszik, – ha ez kifejezheti az érzéseimet…:)
Irénke, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örömmel olvastam, hogy mennyire megfogott :-). Köszönöm szépen, hogy olvastál.
aLéb
Amikor elolvastam egy pillanatra megálltam, elgondolkodtam. Mennyi minden beleférhetne az időbe, és mennyi mindent kihagyunk. Nem lehet megállítani az idő kerekét. Az imáinkba belefoglalhatunk mindent. Ez szép, és megjár nekünk.
Szeretettel:Marietta
Marietta, ha a vers ennyit elért, már megérte megírni. Köszönöm, hogy jöttél.
aLéb