Napfény ízével számban
csalóka a világ,
ahogy színes tarkába öltözve
bandukolna tovább
nehézkes útján a kínos felismerés:
gyáva vagy,
pedig ömlik rád a napfény,
nézd s állj sodrába
büszkén, érezd, hogy domborít,
simul hozzád,
keresztül a lelkiismeret tükrén.
8 hozzászólás
Szép kis önismereti gyakorlat. Ha tudod, hogy mi a baj, igyekezz változtatni rajta. Ne légy gyáva, hiszen tudod… csak egyszer élsz!
A.
köszönöm Angyalom!
leslie
Szia!
A versed szép, de valamit nem értek. (Ez persze nem von le az értékéből…:) )
Hogy mit nem értek, megírom…
Gyömbér
Szia!
A versed szép, de valamit nem értek. (Ez persze nem von le az értékéből…:) )
Hogy mit nem értek, megírom…
Gyömbér
Akkor jó egy vers, ha nem lehet benne mindent érteni. Ha értem az egészet, akkor az egy dal, vagy gyerekvers. Ez viszont nem az. Ez jó!
köszönöm a hozzászólásokat mindenkinek!
üdv leslie
Értem én és mégsem, de tényleg ez benne a jó, ami miatt magamnak tudom érezni 🙂
Hanga
Hiszem, hogy értem…Tudod, mikor az ember felismeri a ,,bajt"akkor egy a járható út!A változás ösvénye:Ölelésem:Kriszti