ásom a kertben a termő-földet
jaj! El-elvágok egy-egy gilisztát
nem tudok ellene tenni: nincs vád
csak sajnálat… gondolatok jönnek
halál vár zsarnokra, szolgára:
naponta kell látni
nincs a véletlennek biztonsága
következhet bárki
mert nem számolják ki
mondókával a sorból: –
„egyedem-begyedem
mindig tánc
hajdu sógor
mit kívánsz?…”
nincs kímélet, kegyelem
lehetsz gyöngéd és
tiszta-szerény:
a kiszámíthatatlanság mezején
jóvátehetetlen a történés
kivédhetetlen az esemény
mindkettőnek nagy az étvágya
a hóhér a legszűkebb rész közt bejut
például: váratlan viharos haragtól
kihuny az összes fény-fáklya
két vaksötét fénysebességgel összefut:
karambol
az áldozat legtöbbször a szegény hála
tettes sőt bűnbak sincs: mindent kivizsgáltak
ez úgy van valahogy
miként az ásó nevű vak-véletlen szétvágja
– habár nem akarod –
a szerencsétlen földigilisztákat
1 hozzászólás
Érdekes, de kissé szétszórt, nem átgondoltan összerakott a versed.
Kata