lágyan alá-alá kap a szellő,
csiklandozza, majd megborzolja,
hasán a kabátját kigombolja.
Távolban táncukat járják a fák,
köréjük tekerednek súlyos indák,
megkapaszkodva felfelé törnek,
éltető sugarak az egekből jönnek.
Palackjából kiszabadult az ősz szelleme,
pedig még a napnak vígan sütnie kellene,
este mikor felragyog a csillagfény,
tücskök, békák nótája szól, zenél.
Tovatipegett a gyönyörű nyár,
soká lesz mire újból erre jár,
bús dalt fütyül az őszi szél,
nála szebben csak a tavasz beszél.
Az ősz könyörtelenül teríti a tájra
opálos ködfátyolát,
melyen még a magasan járó napsugár
szikrázó fénye sem hatol át.
Színes, megfakult faleveleket
botjára feltűzi a csősz,
a kertek aljában már
izgatottan toporog az ősz.
7 hozzászólás
Hát igen, itt az ősz. Jók a természeti képek, jó vers! 🙂
Kedves Boer köszönöm megtisztelő véleményedet. Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂
Az utolsó versszak gyönyörű. És az egész vers tetszik.
Üdv: Colhicum
Szia! Alapjában véve ilyeneket nem vagyok képes írni, de mások természettel kapcsolatos versei nagyon tetszenek. 🙂 Például ez is! Gyönyörűek a rímek, a dallama. Bár az elmúlást jelenti az ősz, te mégis varázslatosra fested. Gratulálok!
Szép vers! Gratulálok:)
Kedves Györgyi!
Csodaszép képek!
Gratulálok:sailor
Nagyon szép! Szeretettel gratulálok:Magdi