Szürke ködben jártam,
s nem láttam,
csak az orrom hegyét néztem.
Kénytelenségből tétlen,
Álltam, s kértem:
Egy csomag érmet,
Hogy felhívhassam Ilikémet!
Most már csak fülke kéne,
Miben az érme,
bennmarad,
S kapok vonalat.
Kedves Rudy!
Régi versed látom. Kis humort is vélek felfedezni benne, bár lehet nem az volt a célod, amikor írtad. Ám nekem tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett!
Abban az időben (amikor te még… 🙂 !!! ) mások voltak a telefonálási lehetőségek. Én finomítanám: inkább szarkazmus, mert anno nehéz volt működő telefonfülkét találni, azaz olyan telefont ami működik is. Ez még az az idő volt amikor kizárólag un. telefonérmével lehetett telefonálni. – Később álltak át a kétforintos érmére. – Így valóban a célom nem a humor volt hanem valamiféle elkeseredés!
Üdv: Rudy
2 hozzászólás
Kedves Rudy!
Régi versed látom. Kis humort is vélek felfedezni benne, bár lehet nem az volt a célod, amikor írtad. Ám nekem tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett!
Abban az időben (amikor te még… 🙂 !!! ) mások voltak a telefonálási lehetőségek. Én finomítanám: inkább szarkazmus, mert anno nehéz volt működő telefonfülkét találni, azaz olyan telefont ami működik is. Ez még az az idő volt amikor kizárólag un. telefonérmével lehetett telefonálni. – Később álltak át a kétforintos érmére. – Így valóban a célom nem a humor volt hanem valamiféle elkeseredés!
Üdv: Rudy