ha majd nem rohan el mellettem bután –
órám sem fújja el folyton perc-gyufám
cirógat inkább lángján, társhoz illőn
és lelkem engedi rossz szemem látni…
nem csak a napok görcsfeszes húrjait –
csupán rózsákat, mint nyitnak pírjaik
rőtszirmú pillét, mi bábjából száll ki
s kezemre röppenve örül, mert élhet
röpke lepkesors…gondolom tán akkor –
éppen én…világ-fanyalgó kalandor…
míg ő kokettál egy csipetnyi létnek.
Később…sír felém számos levél búja
zölderektől fosztott foltos szenvedés –
mindinkább aláhull, s velem szembenéz
mintha tőlem várna batyut, búcsúba'.
Mit adhatnék én? Jó szót kísérőnek…?
Hisz mesélhetném, az Elmúlás szilárd –
ettől erősebb, mi legyen, az kizárt!
Innen osztják szét mind, a Kilépőket.
S…mivel továbbra is ráérek nagyon…
szólongatnak kedvesen pompás színek –
melyekből innen-onnan kicsit csípek
az összhatást csodálón, félig vakon.
Hiszem, mikor már többet ad az Időm
belőlem pont annyival lesz kevesebb –
korcsan réved szemem, amely nevetett
és fülem csendje kong sarkatlan cipőn.
5 hozzászólás
Láttattad velem milyen leszek, ha megöregszem…
Nem túl csábító… de mint vers remek, sőt, nagyon ötletes.
Ölellek!
Ida
Én már lassan ilyen vagyok..:) 😉 Köszönöm szépen, hogy olvastad és szavaidból azt érzem…szívesen tetted. Örültem. Szeretettel. Éva
Kedves Éva !
Józan meglátásod van a jövőt illetően.
Az utolsó versszakod döbbenetes. Ami marad még belőlünk a nyugdíjas éveinkre az a lendület, a tenni akarás szép lassú fogyatkozása.A szép ami megmaradt, amiben gyönyörködhetünk , amit nem vehet el tőlünk senki sem az a természet, az évszakok szépsége, az élővilág nyüzsgése,ez mind változatlan csak oda kell rá figyelni.
Szeretettel olvastalak és gratulálok felismerő szép versedhez, Zsófi
Kedves Éva!
Újra és újra elolvasom a nyugodtság mezejéről írt gyönyörű versedet. Szinte versszakonként ízlelgetem, úgy mint a legfinomabb kedvenc ételeimet szokás. Ízlelgetem a nyelvemen az ízharmóniát. Vajon meg van -e benne minden finomság amire azután örökre emlékezem? Meg kell állapítanom nekem most ez a kedvenc " ételem".
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi! Nagyon szépen kérlek ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam Neked igen
megtisztelő hozzászólásodra. Rendkívül jólesik, hogy ennyire megérintett a versem. Hálás köszönet szavaidért, figyelmedért, értékelésedért. Szeretettel. Éva