A Szentmihályi úton át ezer levél repült,
mint fecske fönn a drótsoron, a járdaszélre ült,
hogy víz se fogta, persze szállt a flaszterek felett
a hebehurgya társaság, s a csontkarú liget
csak várta, várta vissza mind tékozló gyermekét,
s a Szentmihályi út mögött, a parkban szerteszét
aprókat roppan, lopva jár
elbarnult pergamenjén mennyi nyár…
24 hozzászólás
Kedves Béla!
Már a múltkor akartam írni neked, de nem akartam 20. hozzászóló lenni.
Itt első vagyok!Jók a rímek! Jó, hogy nálad nyár van!
Nem elemzem úgy ahogy Te szoktad!Nézd el nekem!
A lényeg tetszett!
Ági
Kedves Ági,
nincsenek a hozzámszólók sorszámozva, egyforma fontos nekem mind, örömmel veszem a bejegyzéseidet.
Örülök, ha tetszett a vers. Az az érdekessége, hogy ez egy február eleji napon kapaszkodott belém, mikor tényleg a Szentmihályi úton autóztam, és a szél az összetakarítatlan faleveleket úgy sodorta, mint egy viharos későőszi napon. Aztán játszottam egy feladványban amiben a megadott szavak "levél, víz, persze, hebehurgya, liget, repül, roppan" voltak, és ez kerekedett ki belőle.
Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Itt is szólok ehhez a gyönyörű a versedhez. Sokszor körbejártam, megcsodáltam. Első asszociációm Ady volt, utána is megmaradt, mert hangulata idézi bennem azt a párizsi őszt, mellyel ő találkozhatott, amikor megfogalmazta saját gondolatait. A hosszú, 14-es sorok bent tartanak, a 8-as és 10-es tördelés hatásosan vezet ki, a hármaspont pedig továbbgondolásra ösztönöz. A cím érdekes, figyelemfelkeltő, s bár látszólag idegen a tartalomtól, a záró sorban mégis megjelenik a visszhangja, ott nyeri el értelmét. Az egymásra rakódott levelekkel csodásan fejezed ki az évek múlását, és a címmel összeolvasva az elvesztegetett idő is megfogalmazódik bennem, hiszen beszédes az idősíkok váltása, ahogy az ötödik sortól múltból a jelenbe térsz.
A „hebehurgya” mindig megállít, de megvan a magyarázata, hogy miért került a versedbe.
…
…
Rövid terjedelme ellenére mozgalmas vers. Dallamokat, illatokat idézel, mozgásban van, hullámzik minden sor, és szinte érezni az esőáztatta avar jellegzetes aromáját (pedig nem is esett), 🙂 kitágult orrcimpával olvastam a zárást, és az egészet nyitott lélekkel. Hatásos, beengedtem üzenetét. Nagyon tetszik, jó volt olvasni. Kicsit hosszú lett a véleményem, de úgy döntöttem, inkább kiegészítem, mert semmit nem akartam elvenni az elsőből. Megérdemli a vers és a szerző is. 🙂
Tartom, amit először mondtam: az „olyan szép, hogy már fáj” illik rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia aLéb! 🙂
Itt is szólok ehhez a gyönyörű versedhez.
Sokszor körbejártam, megcsodáltam. Első asszociációm Ady volt, utána is megmaradt, mert hangulata idézi bennem azt a párizsi őszt, mellyel ő találkozhatott, amikor megfogalmazta saját gondolatait. A hosszú, 14-es sorok bent tartanak, a 8-as és 10-es tördelés hatásosan vezet ki, a hármaspont pedig továbbgondolásra ösztönöz. A cím érdekes, figyelemfelkeltő, s bár látszólag idegen a tartalomtól, a záró sorban mégis megjelenik a visszhangja, ott nyeri el értelmét. Az egymásra rakódott levelekkel csodásan fejezed ki az évek múlását, és a címmel összeolvasva az elvesztegetett idő is megfogalmazódik bennem, hiszen beszédes az idősíkok váltása, ahogy az ötödik sortól múltból a jelenbe térsz.
A "hebehurgya" mindig megállít, de megvan a magyarázata, hogy miért került a versedbe.
…
Szia Kankalin!
Első válaszom, mert megbontottad a hozzászólásod, és igyekszem válaszolni arra, amire még nem tettem. Itt a címre. A vers télen íródott, hideg szeles nap volt amikor a vers témája megfogott, a szél vágott, mint a penge, és mégis izgalmas asszociációkat hozott bennem a levelek rajzása… így a cím először bennem mint "Kés-tél" fogalmazódott meg, így lett később, a tartalomhoz is igazítva "Késtél".
aLéb
…
Rövid terjedelme ellenére mozgalmas vers. Dallamokat, illatokat idézel, mozgásban van, hullámzik minden sor, és szinte érezni az esőáztatta avar jellegzetes aromáját (pedig nem is esett), 🙂 kitágult orrcimpával olvastam a zárást, és az egészet nyitott lélekkel. Hatásos, beengedtem üzenetét. Nagyon tetszik, jó volt olvasni. Kicsit hosszú lett a véleményem, de úgy döntöttem, inkább kiegészítem, mert semmit nem akartam elvenni az elsőből. Megérdemli a vers és a szerző is. 🙂
Tartom, amit először mondtam: az "olyan szép, hogy már fáj" illik rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
…és Kankalin, másodjára csak a köszönetet enged megfogalmaznom, az "olyan szép, hogy már fáj" nagyon jólesett.
Örülök, mindig a véleményednek, a tartalmas, komplex elemzéseidnek, a megfogalmazott érzéseidnek a verseim alatt.
Köszönöm.
aLéb
A szójátékra elfelejtettem kitérni, aLéb, mert bennem is megvolt. Van tanúm is rá: Vox, mert tegnap beszélgettünk a versedről. 🙂
Nagyon szép. 🙂
Na tessék, nem tudlak meglepni, Kankalin 🙂
Nem biztos, de ügyelek a részletekre. 🙂
Annyit olvastam és tanultam már tőled, hogy tudom, mit és hol kell keresni. 🙂
Örülök, ha így van, Kankalin :-).
Kedves aléb!
Örülök, hogy ennyivel lemaradtam, mert így a gyönyörű vers mellé, egy gyönyörű elemzést is kaptam (alább).
Többet minek is mondani. Inkább gyönyörködöm csendben. S köszönetet mondok. 🙂
Laca
Laca,
örülök, hogy itt jártál, és nagyon szépen köszönöm a véleményedet.
aLéb
ÓÓÓÓÓÓ de szép!!!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica,
köszönöm, örülök, ha tetszik.
aLéb
Gyönyörű versed
szívvel olvastam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
köszönöm a jókívánságokat, és örülök, ha tetszett a vers.
aLéb
Kedves aLéb !
Ez itt kérem szépen egy remekmű.
Kell ennél többet írnom? Nem hiszem.
Gratulációm.
Szeretettel Zsu
Kedves Zsu,
remekműnek persze nem remekmű, de nagyon köszönöm az értékelésedet, örömmel látalak itt.
aLéb
Szia!
Nagyon elvarázsolt ez a versed! Ady jutott az eszembe, , de ez te vagy, a te érzésed, a játékossága remek a versednek. Üdv hundido
Hundido,
köszönöm szépen, örültem az itt hagyott gondolataidnak, asszociációdnak.
aLéb
Kedves aLéb!
Hát nem sikerült kihagynom ezt a versedet sem, nem is akartam.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon köszönöm, hogy mindig itt vagy a verseimnél, én mindig örülök, ha itt látlak.
aLéb