Két bögre árválkodik,
Szeretetről áhítozik,
Az egy neve Attila,
A másik meg Melinda.
Boldogok, míg
El nem törnek,
Aztán mennek
A temetőbe,
De hiába kerülnek oda,
Mert a szerelmük
Nem vész el soha.
Két bögre
By BlasonBy BlasonBy BlasonBy BlasonKét bögre árválkodik,
Szeretetről áhítozik,
Az egy neve Attila,
A másik meg Melinda.
Boldogok, míg
El nem törnek,
Aztán mennek
A temetőbe,
De hiába kerülnek oda,
Mert a szerelmük
Nem vész el soha.
4 hozzászólás
Szia Blason!
Ez a bögrés hasonlat nagyon rokonszenves nekem.
Valahogy jellemez téged, nem is tudom hogyan.
Tetszik, ahogy a bögre képből vezetted le az egész versed és megszemélyesítetted vele magad és a szerelmedet.
Igazán elragadó, kedves kis verset írtál az örök szerelemről.
Szívből gratulálok,
Üdv.:Tamás
Köszönöm a kommentet!
Őszinte vernek szántam!
Írótársad Blason
Milyen érdekes egy szerelmespárt összehozni két bögrével. Tényleg nem mindennapi. Ötletesnek tartom rövid versedet, élvezettel olvastam.
Kata
Köszönöm!Sajnos már vége van ennek a kapcsinak de az emlék örök marad de a barátság megvan mindig!
Ez Nagyon számít nekem!
Írótársad Blason