Két fél
Éretten hullik, dió a fáról
Héjáról válik a zöldes burok
Kibontja magát kérges falából
Ráfonja magát néhány hurok
Két fél kagylóban pihen az álom
Áttetsző hártya, részekre bontja
Eget és Földet együtt találom
Míg a horizont, bíborát ontja
Távolban, messze, nagy tüzek égnek
Fojtó füstjének nyoma sem marad
Lágy szellő bontja, fátylát az égnek
Lelkem sóhaja, hírnökként halad
Fény és az árnyék, egymásba olvad
Ahogy kezemmel, kezedhez érek
Mint ahogy a Nap, őrzi a Holdat
Látod, én is csak általad élek!
2006-02-17
7 hozzászólás
Ügyesen vezetted át a képeket!
szia 🙂
Szia Sanna!
Köszönöm dicséreted.
Örülök, hogy olvastad:)))
Üdv.Éva
Kedves Éva!
Nagyon tetszik ahogy írsz! Te vagy az első akinél a rímeket nem korlátoknak érzem.
Köszönöm az éményt!
Üdv,Jodie
Élményt… bocsánat 🙂
Megint elolvastam, és még mindig tetszik.
Jó volt újra olvasni.
Köszönöm!
Szia Jodie!
Ezért érdemes írni:)
Ha ilyen bíztató szavakat hallok:)) örülök.
Köszönöm véleményed.
*Éva*
Szia Sanna!
Én örülök, hogy visszanéztél.
Köszönöm. *Éva*