Híg sárban caplat a halódó esztendő,
Szél gyötri, zúgatja álmodó fák ágát,
Lerepül fejünkről szép föveg, fejkendő,
Mókás fodrok lepik tócsavíznek hátát.
Felhők közt lassan az aranyfény kicsordul
Oszlatja a borút, mosolyt csal az arcra,
Szilveszterkor minden magából kifordul,
A népek vigadni készülnek, nem harcra.
Feledett, tetszhalott remények élednek,
Petárdák durrognak, trombiták dalolnak,
Pusmogó csoportok pincékbe szélednek,
Lábunkra hághat a várt újév maholnap.
Ha már jön, úgy illik, ajándékot hozzon:
Hangolja mosolyra az ábrázatunkat!
Egészség-kincsünktől minket meg ne fosszon,
Hagyhassuk mögöttünk minden bánatunkat!
6 hozzászólás
Kedves pusztai!
Köszönet a szép és jó,ihletes gondolatokért!
Nagyon kellenek az ilyen poz.sorok!
"Felhők közt lassan az aranyfény kicsordul
Oszlatja a borút, mosolyt csal az arcra,
Szilveszterkor minden magából kifordul,
A népek vigadni készülnek, nem harcra."
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Boldog új Esztendöt!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy most is olvastál, és nem hagytad szó nélkül! Neked is emlékezetesen szép újesztendőt!
Baráti üdvözlettel: pusztai
Szép versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
Zsuzsa
"Felhők közt lassan az aranyfény kicsordul
Oszlatja a borút, mosolyt csal az arcra,
Szilveszterkor minden magából kifordul,
A népek vigadni készülnek, nem harcra."
Kedves Usuzsa!
Örülök, hogy ismét benéztél hozzám.
Köszönöm, üdvözöllek szeretettel: pusztai
Kedves Pusztai!
Versedben megfogalmazott vágyaid váljanak valóra!
Laca 😊
Kedves black eagle!
Azt én sem bánnám! Köszönöm, hogy szántál rám időt!
Baráti üdvözlettel: pusztai