Csak lángoló arccal gondolva a percre, …
Kérdés marcangol: Kell nekem ez?… Vagy mégse?!
Minden napban őrült dilemma feszül,
Taszító attitűd, sóvárgás belül…
Egyik pillanatban elszántság tüzel: Akarom!
Máskor gátló szorítás fojtogat nyakamon,
Mert menne is, és maradna is az ember,
ez…
Lelket őrlő érzés…, kétélű fegyver…
11 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Rövid és szép versedben kicsit furcsán fejezed ki a szerelem fogalmát, de igazság- szerint, és a valóságban mégis úgy van, ahogyan megfogalmaztad: kétélű fegyver, s ráadásul időnként visszafelé sül el!
Örömmel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Ildikó!
Nagyon jó ez a vers,sokszor kerül az ember ilyen helyzetbe.Kell vagy nem kell, menjek vagy maradjak?Persze mindíg döntenünk kell.Versedben az a kis "ez…" a végén nem tudom kell-e igazán?Persze lehet,h okkal van így csak én nem értem.Bocs.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Angelface!
Kellemes hatással volt rám a versed, és igen, tényleg van olyan, ahogyan Te is írtad, hogy "menne is, maradna is az ember"; és talán ez az egyik dolog, ami különlegessé teszi ezt az érzést.
Számomra teljesen érthető, miért van külön az "ez" szócska… kifejező… egy kicsit olyan, mint egy fegyver hirtelen dörrenése… ilyesmi 🙂
Szeretettel: barackvirág
Bizony, az életben mindenkor választástás elé kényszerülünk. Akarjuk e, vagy sem!
A fegyver kétélű, de az érmének is két oldala van. Egyszerre mind a kettőt nem láthatod! 🙂
Gratulálok elgondolkodtató versedhez!
Alberth
Érdekes a versed, én teljesen magamra tudtam húzni az érzést, amit közvetít. Nálam ez egy fő szempont. Az első rímpár nem az igazi, más bajom nincs 🙂
Hanga
Nagyon jól át tudom érezni versedet. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
kedves Angelface!
Addig lessz élvezetes a versolvasók világa, ameddig a versekböl kiérzik az versíró emberi érzése, minden mesterséges poétikai csiszoláa nélkül.Azelött gyerekkorúnkban mindenféle piszkos kézzel ettük a gyűmölcsöt a földröl megmosás nélkül, ma reggeltöl estig a kezünket mossuk, a gyömolcsöt még megis pucoljuk. Nem ott van a hiba, Mi élünk olyan sterilen, hogy a gyermekeink imunrendszere nem fejlödött ki. Ma minden orvos azt mondja egy gyereknek mig felnő, öt kiló szemetet megkell ennie, hogy az imunredszere tökéletessen müködjön. Ezt akarjuk a művészetben is elérni? Minden "szemetet", a nem professzionáissan megírt verset megsemmisiteni, a művészet azért lett ilyen szép és sokoldalú mert szabad? Én csak azt mondom tarsa meg mindenki a saját stilussát, mert a saját érzéseit ő maga ismeri legjobban. Az a vers amalyikben nincsenek emberi érzések, az úgy sem ér semmit, még ha az ember nem is tudja mindig, melyik a helyes?
Üdv Toni
Háát igen!
Kétélű fegyver…
És mégis kell…
Tetszett a versed!
Kedves Angelface!
Örülök, hogy a kedvenceim között vagy és így mindig rálelhetek az ilyen remekművekre. Talán azért ilyen jó, amilyen, mert ez az érzés igen általános, gyakori és nagyon átérezhetően fested le. A végső tagolás is nagyon hatáskeltő.
Gratulálok, csak így tovább!
Üdv: Metal Koala
szió!
Na igen…ha kétélű a fegyver, az nagyon veszélyes
is lehet!
grat
leslie
Helló!
Érdekes szerelmes vers, más kategóriába is illene ez a "Kell nekem ez? Vagy mégse?"
Sóvárgás az lelket ölő fegyver szerintem.Érdekes dilemma vers.Az érzéseket jól leírtad .
Ha nem látom, hogy szerelmes vers teljesen más témára gondolok.
Barátsággal:Ági