Ordító vadság költözött be a világ szívébe,
Oda, ahol rég a szeretet lakott a mélységbe.
Tábort vert a durva szavak végtelen igája.
Csak az átok hallatszik ki ez az ördög imája!
Pusztító vágy öleli fel az emberek lelkét.
A rombolni akarás lett a belső vendég.
Segíteni? Még magán sem akar senki!
Törődés magunkkal! Enni, inni csak ennyi!
Követeljük másoktól magunknak a tiszteletet!
Foggal-körömmel keressük a szeretetet.
De kiben van elrejtve e nemes világ szíve?
Bensőnkben kell keresnünk, kutatnunk a lelkünkbe.
Magunkban az utat ismernünk kellene be hunyt szemmel!
Az IsTen ösvényét járnunk igaz hű hittel!
Ez után kereshetjük a másban rejlő jót és szépet!
Ha magunkban, magunkkal a világ megbékélhet!