Kétely úszik a hajnali ködben,
és erőt vesz a bizonytalanság,
édesen mosolyogsz rám a fényben,
titkok zugában rejtett igazság.
Féltett kincsek közt egy nemes rózsa,
szívembe hatol hegyes tüskéje,
illatos bőre, halálos csókja,
hogyan pályázzak becses kezére?
Sebeket ejt az újabb csalódás,
mi van, ha mégis ő az igazi?
Szív és elme, örökös vívódás,
de biztosan édesek csókjai!
1 hozzászólás
Gratulalok a szep versedhez.