Istenem!
A Színház az életem.
Hát nem látod?
Vagy talán bánod?
Miért adtál hát reményt, s tehetséget,
Kedvet, erőt, egészséget?
Tán mégsem bánod ezt a képet,
Hogy oly jót adtál, annyi szépet?
De hát miért adtál ellenséget,
S mind fölött annyi mű – kedvességet?
Mért adtál anyát,
Ki átkoz és áld?
Ó Istenem!
Te TUDOD, mivé kell lennem.
Segíts hát nekem,
Hogy megtehessem,
Amit meg kell tennem.