Van, hogy kettőt szeretsz,
Kettőt követelsz,
Kétfelé húz szíved,
Szétszakít szerelmed.
Nappal egyikkel vagy,
Éjjel a másikkal osztod meg ágyad,
Egyik csókol, másik ölel,
Neked egyik se jó, nem kell.
Öleléstől, csóktól ha a hideg kiráz,
Körülötted minden meghal, megszűnik a világ.
Se vele, se nélküle, mindegyikkel, de egyikkel se
Bánat ez s öröm, és életed döntése.
2 hozzászólás
Szia Juliette!
Életszerűen fogalmaztál meg egy valóban mindennapi problémát, amely sokkal gyakrabban fordul elő, mint az ember gondolná.
Ez az ambivalencia és döntésképtelenség sok emberre jellemző, nem csak a fiatalokra.
Jól rávilágítottál a problémára tőmondatokkal, ahogy kell és egy nagyon szimpatikus, formailag is egész jó verset írtál.
Nagyon tetszett!
Szép napot és ünnepet kívánok neked!
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen:) igyekszem egyértelműen és lényegre törően fogalmazni ha lehet. Nem szeretem a körítéseket. Nyíltan is ugyan az a hatás mint burkoltan szerintem legalábbis.