Sírtam, hisz megláttam őt,
ott állt a kapu alatt,
valamit mondani akart,
s nyújtotta a kart
felém, az ismerőst.
Sírtam, akartam kiáltani
de tudtam, vége lett,
többé nem lehet
szeret – nem szeret
játékot játszani.
Nevettem, hisz megláttam őt,
ott állt a kapu alatt,
valamit mondani akart,
s nyújtotta a kart
felém, az ismerőst.
Nevettem, akartam kiáltani,
bár tudtam, vége lett,
és többé nem lehet
szeret –nem szeret
játékot játszani.
26 hozzászólás
Nagyon jó, mert nincs benne kettős mérce, mint a bohóc: sírsz, vagy nevetsz.
Üdvözlettel: eferesz
Tényleg nincs benne kettős mérce. Erre nem is gondoltam!
Köszönet: Gy.
A játék veszélyes. Mert a z érzelmek valódiak. Csak a játék tudat választja el a valóságtól.
És ha azt játsszuk, hogy az érzelmek valódiak, akkor mi van??
Az alkotó ember persze tud játszani az érzelmekkel. Abból ír.De a másik fél nem tudja , hogy mi igaz és mi nem.Egy szóval veszélyes játék a szerelem.
Szeretettel . Ági
Kedves Ági!
Nagyon érdekes a hozzászólásod, elgondolkodtam rajta. Játszani az érzelmekkel, eljátszani az érzelmeket… és a másik fél… Vajon mit gondol? Mit érez? Játszik? Nem? Istenem, milyen bonyolult ez az egész. Pedig mennyire egyszerű lehetne!
Köszönöm szépen, h. olvastad!
Üdv: Gyömbér
A szerelem olyan mintha két párhuzamos dimenzióban élnénk egyszerre.
Van a valódi lét, és van a szerelem.
A versedből ez a kettősség teljesen lejön, nagyon jól világítasz rá.
Igen Kazu, valahogyan úgy van, ahogy írod. Sőt, a szerelemben nem csak a Teáltalad leírt kettősség van jelen, hanem számos egyéb területen is megmutatkozik.
Köszönöm a hozzászólásod: Gyömbér
Szia! A jó vershez nem kellenek fellengzős, nagy szavak! Sokszor éppen egy egyszerű kép, egyszerűen megfogalmazott gondolat a leghatásosabb! Nem beszélve arról, ha azzal az üde játékossággal párosul, ami ebben a versben is jelen van! Tetszett! -én
Köszönöm a hozzászólásod!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Miközben olvastam a versedet, hirtelen annyi minden eszembe jutott… emlékek sokasága. Szerelem is, gyerekkori érzések is… csupa olyasmi, amire jellemző a "kettős érzés"; kellemes is, szomorkásabb is…
Jólesett olvasni a versedet, és nosztalgiázni egy kicsit, és persze elgondolkodni jövőbeli dolgokon… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
A múltat, a jelent és a jövőt is áthatja olykor a kettős érzés. Azon gondolkoztam, hogy vajon kell-e rendet teremteni, vagy megmaradhatnak az érzések a maguk kuszaságában?
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
Hát ezek ilyen szituk. Tele vannak velük a napjaink.Búcsukor mindig egy kicsit meghalunk. Ha nem is teljesen, de egy kis darab belőlünk. Gyakorolhatjuk …Grt.Z
Szia!
Még jó, hogy marad valamicske belőlünk, mert anélkül nem tudnánk újra búcsúzni…
Örömmel láttalak!
Gy.
Most Zarzwieczky hszaval egyezek!
Mindenben!
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves sailor!
Gy.
Lelki gondokkal (is) megrakottan – valahogy így vagyunk. Amikor még friss, akkor sírunk, később már könnyen nevetünk. Az idő múlása meg csak gyógyítgatja a sebeket…
Szép lett, Gyömbér kedves, és kicsit olyan rendhagyó.
Szeretettel!
Ida
Köszönöm a hszt, kedves Ida. Igen, lehet, hogy valóban rendhagyó. Az idő tényleg sok érzést megváltoztat. Valahogyan átszínezi, megszelídíti. Valószínűleg így akar segíteni nekünk…
Gyömbér
Amit írtál, és ahogyan, azt hiszem így van rendjén. Ami tragikus, az egy idő után átvált.
Selanne
Igen kedves Selanne, így van rendjén!
Köszönöm, hogy erre jártál. Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Tetszik a versed játékossága. Sokszor vagyunk így, hogy a felkavaró érzelmekbe majd belehalunk. Évek telnek mire tudunk nevetni rajta, de akkor is csak csendben.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
…akkor is csak csendben…
Menyire igaz!
Szeretettel láttalak: Gyömbér
Ez a jobbik eset! Először sírunk, aztán már nevetünk. Mondjuk érdekes mikor ugyanazon sírhatunk és nevethetünk is, de azt gondolom, ettől szép az élet. Na már megint elmélkedtem én is.
szeretettel-panka
Szia Panka!
És van az az eset is, amikor először nevetünk, aztán sírunk. Néha különös helyzeteket teremt az élet…
Köszönöm szépen soraid!
Szeretettel: Gyömbér
Nagyon jó! Egyszerű, tömör, de minden benne van, gratulálok!
Szia!
Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér!
Bár ne lenne ismerős érzés, ami elfog a versed olvasásakor. Azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében írhattad volna, hiszen ezt a kettősséget nehéz felejteni. Őszinte, hihetetlenül egyszerű és egyúttal mélyen bizalmas. Örömmel olvastalak, üdv: Szilvi
Átéltem és ma is kísért egy hasonló érzés… Most visszasodródtam kicsit a múltba a versed által, köszönöm… 🙂