Ő volt, Én csak éltem.
Ő hitt, Én reméltem.
Ő sírt, Én nevettem,
Ő mert, Én mehettem.
Ő kért, Én megkaptam,
Ő ültetett, Én learattam.
Ő mosolygott, Én csak sírtam,
Ő vigasztalt, Én csak írtam.
Ő áldott, Én megáldattam,
Ő hű maradt, Én megcsalattam.
Ő adott egyet, Én adtam hármat,
Ő szól, Én tátom a számat.
Ő…csak Ő…mindig csak Ő
Ő az Asszony, Én csak a Nő
2000
6 hozzászólás
Ez nagyon érdekes mondanivaló. Nekem tetszik.:-)
nme biztos hogy elsőre sikerült leszűrnöm a lényeget ugyhogy nocheinmal (mégegyszer.)
azthiszem értem, és jól sikerült.
így tovább
üdv
🙂
Hűű, ha tényleg értem (és nem csak azt hiszem, hogy értem), hogy miről szól ez a vers, akkor minden elismerésem. Gondolom saját élményből született…
Egy apró technikai észrevétel: a “learattam” helyett “arattam” szebb lenne, és sokkal dallamosabbá válna, mert ez a “learattam” kicsit megtöri. De egyébként gratulálok!
érdekes..
lehet hogy több idő kell, hogy minden ízében felfogjam..
de tetszik…
Nagyon ötletes értékes vers. Érdekes felépítéssel. aAmondanivalója a leg nagyobb elismerés amit adhattál. Két hasonlókoru gyerekem van mint te, Igaz ők fiúk!
Köszönöm az élményt