Békétlen békesség,
zajos csendesség,
bűnös bűtlenség,
hűséges hűtlenség,
egyetlen kettősség,
életlen élesség.
Bennem éledő halál,
halálban éledő énem,
meglelem talán,
amit meg kell még élnem.
Hamis igazság,
igaz hamisság,
nyugtalan nyugalom,
érdekes unalom,
feszült ernyedés,
fáradt pihenés.
Bennem elhaló élet,
most megkapom talán,
mit tőled kérek…
6 hozzászólás
Ez nagyon remekül sikerült,tovább is sok ilyen szép verset várok töled ,üdv:Szekelyke.
Kedves Balu!
Mivel én elég elvetemült vagyok (szerencsére-szerencsétlenségemre), én kihagynám az utolsó három sort és a második strófát. Miért? – mert akkor többet adsz az olvasónak. Sőt talán a legtöbbet, amit szerző adhat: az olvasás utáni elmélkedést, találgatást. Azt, hogy nem adod meg a megfejtést, a titok/alkotás/vers/lélek titkát, hanem hagyod, hogy ki-ki saját magára értelmezze azt. Az én olvasatomban a költészet művészete ezt jelenti. Hangsúlyozom: az én olvasatom szerint. Várom a véleményedet ezzel kapcsolatban!
Üdvözlettel
Halmi Bettina
Kedves Bettina!
Igen.
Ezt már sokan, sokféleképpen tudatták velem, hogy mindent túl akarok magyarázni. Mint általában, itt is igaz, hogy a kevesebb, több.
A régebbi verseimnél is felfedeztem már ezt a hibámat és mégis mindig újra és újra beleesem.
Egyetértek veled és köszönöm neked az építő hozzászólást! Nem tartom egyáltalán elvetemültnek 🙂
Köszönettel,
BALU
Kedves Balu!
Én is írtam már hasonló szóláncot, gondolat folyamot. Szerintem bár igaza van Bettinának, ebbe a versbe szerintem belefér az utolsó sor.
Ötletes, ügyes.
Jó munkát az Íróklubban!
Üdv: Metal Koala
Nekem is az a véleményem, hogy a vers (vagy más írás is) vers legyen, s ne rejtvény. A rejtvény pedig legyen rejtvény. Az írás fejezze ki a gondolatainkat. Az olyan festényeket sem szeretem, ha nekem kell kitalálnom, hogy mit akarhatott a festő mondani. Úgy fesse meg a képet, hogy lássam, mi van a rajta, a vers vagy novella vagy könyv pedig írja meg érthetően, szabatosan, amit mondani akar az olvasónak.
Nos, erre mondják azt, hogy kinek a pap, kinek a papné. Nekem pl. (korábban) a fia!
Az alkotó pedig egyedül döntse el, mit akar követni!
Üdvözlettel: Kata
kedves balu,
a legjobb kettősségről szóló vers, amit valaha olvastam!
székelykével egyetértve, én is várok még sok ilyen csodát…
toncsi