A Jóisten hozott
lelkemnek barlangjába,
de szépen kérlek, hogy
cseppköveimhez sose
nyúljatok, szúró vágyak
égnek ti bennetek,
s attól elolvadok.
Mindent szabad a szemnek,
és semmit a kéznek,
ne gondoljátok: 'hozzá
érjek?', mert én jóval több
vagyok annál. Kizárt,
hogy születésemmel
egyezkedhet halandó
halál.
(Mi szél hozott
lelkemnek margójára,
át akartok lépni egy
képzeletbeli határt?
Éveim szabadságát
meddig akarjátok még
az asztalfiókban,
tartogatni? Satnya
magyarázkodás, hogy
ihletem rossz passzban
van.)
A Jóisten hozott
lelkemnek tornácán
– a megalkuvásoktól
már nem kell tartanod -,
és gyere át bátran
virágajtómon, látod,
nincs rajta zár. Várlak,
bent semmi sem porcelán.
4 hozzászólás
Szia!
Jól értem/érzem a kettősséget? Egyfelől a határozott határvonalat a többség számára (akik talán csak afféle kíváncsiskodók), másrészt az "egy" vagy kevesek invitálását a belsőbb régiók felé?
(A fenti mondat elég idétlen, de nem tudom most jobban megfogalmazni ezt a kérdést.)
Van a versben valami ősi. Tetszett!
Grat. Gyömbér
Köszönöm, hogy olvastál, és jól érzed!
Sajnos, nem sikerült űgy feltöltenem a verset, ahogy szerettem volna, de még próbálkozom vele.
Szépeket!
Egyezek Gyömbérrel!
´BENT SEMMI SEM PORCELÁN´
Grat:sailor
Köszönöm, kedves sailor. Azért pedig külön köszönet illet, hogy rendszeresen olvasol.
Üdvözlettel: eferesz