Amíg kicsi voltál, a kezembe kapaszkodtál.
Figyeltél rám, mit teszek….
Miért? Mikor? Hogyan?
Ezt kérdezgetted.
Miért van nappal? Majd éjszaka?
Miért van az évnek négy évszaka?
Mitől megy az autó?
Hogyan ég a lámpa?
Naponta özönlött a kérdések száza.
Csillogó szemekkel tanultad a világot,
S ha lépted, vagy szavad hibázott,
A segítő kéz sohasem hiányzott.
Amikor kicsi voltál, a kezembe kapaszkodtál.
Figyeltem rád, mit teszel…
Milyen érdekeset kérdezel.
Újra tanultam tőled a világot,
Az ártatlan kíváncsiságot.
Amikor felcseperedtél, és kamaszodni kezdtél,
Tőlem már soha nem kérdeztél,
Csak a barátaidra figyeltél.
Elengedted a kezemet.
Próbálgattad az életet.
Mire kértelek, nem csináltad,
Mitől óvtalak azt kipróbáltad.
Csalódások, hogyha értek,
Nekem el nem mesélted.
Nehéz volt elengedni, megérteni,
Hogy szeretnél már felnőtt lenni.
Amikor felcseperedtél, és kamaszodni kezdtél,
Elengedted az én kezemet,
Hogy próbálgasd az életet.
Néha váratlanul kiöntötted mégis a szívedet,
Egy pillanatra újra megfogtad a kezemet.
Most, hogy felnőtt lettél, önálló életedbe kezdtél,
Megfogtad ismét a kezemet,
Megosztod velem az életedet.
Újra átélem általad a fiatalságot,
Naprakészen látom a világot.
Tőled tudom mi ma a trendi,
Hogy kell az interneten venni.
Hogyan kell valamit letölteni,
SMS-ben mit lehet rövidíteni.
Eligazítasz az elektronikus világban,
A szlenges mai ki- és beszólásban.
Ha én neked tanácsot adok,
Te türelmesen meghallgatod.
Most, hogy felnőtt lettél, önálló életedbe kezdtél,
Megfogtad ismét a kezemet,
Megosztom veled az életemet.
Most én a te kezedbe kapaszkodom,
Mint te az enyémbe egykoron.
31 hozzászólás
Szia!
Gyönyörű vers a szülői örömökről-vívódásokról! Örülök, hogy olvashattam!
Ági
Kedves Judit!
A versedben szinte átéled az eddigi életút mozzanatait, anyai szívvel, a szeretet sugárzik minden gondolatodban.
Szeretettel:Selanne
Kedves Judith!
Mikor ilyen valami szépet olvasok, mert te olyan szépen le tudod irni azt amit mondani akarsz, és az ember, csak azt veszi észre, hopp már én is a kellös közepében vagyok az érzésekkel, ezt én is átéreztem, hát akkor miért nem irtam le én? Az ok egyszerű. Mert nem tudtam ilyen szépen, azért nem is kezdtem el. Ez nem csak reám vonatkozik, hanem általános. Valamit érezni mikor olvasunk, vagy azt amit érzünk leirni az nem mindenben mindenkinek adatott meg. Ez igy is van rendjén. Ha valaki örömet vet, az örömet is fog aratni. A te versed a bizinyitéka ennek. Köszönöm. Nekem Nagyon tettszet. Először gyorsan átolvastam, utánna minden eggyes sor hatását átéreztem.
üdv Toni
Kedves Ági!
Nem könnyű szülőnek lenni, az biztos. Rengeteg, máshoz nem is fogható örömöt ad, és néha egészen kétségbeejtő tud lenni. Amíg kicsi a gyerek, annyi mindent álmodik neki a szülő. De ezek a szülők álmai. A legnehezebb talán azt elfogadni, hogy a gyermekünk nem egy álomkép, hanem hús – vér ember, saját vágyakkal, hibákkal és gyarlóságokkal és sok – sok értékkel. Megtanulni olyannak látni és azt értékelni, amilyen.
Judit
Kedves Marietta!
Vasárnap itt volt nálunk a nagyobbik fiam. Villanyt szerelt, megoldott egy csomó régi gondot a TV-vel és egyebekkel kapcsolatban, és megoldást kínált egy számítástechnikai problémára, amivel nem tudtunk boldogulni. Amikor néztem, hogy milyen ügyesen megcsinálja a dolgainkat, eszembe jutott, hogy milyen volt amikor kicsi volt. Innen jött az a gondolat, ami a vers vezérfonala.
Judit
Kedves Toni!
Köszönöm dicsérő szavaidat, de én nem tartom jó verselőnek magamat. / Azt már le sem írom, hogy költőnek… / Az igazán jó versek, amilyeneket Te is, Selanne és még sokan mások írnak ezeken az oldalakon, kicsit elvontak, áttételesek, nem ennyire direktek, mint az én verseim. Néha azonban jön egy gondolat, egy érzés, amit nem tudok prózában megírni, de nem hagy nyugodni, alakulgat, forgolódik bennem, végül verssé válik. Bevallom legtöbbször az asztalfiókban / a Word dokumentumok között / marad. Örülök, hogy nálam jártál és annak mégjobban, hogy ráismertél saját érzéseidre a versemben.
Judit
Kedves Judit!
Egy igazi szülő-gyermek kapcsolat fejlődését írtad le. Minden szülőnek és gyermeknek ezt és így kellene átélnie.
Szeretettel: Rozália
Kedves Judit! Versednek mind a tartalma, formája, csengése nekem legalábbis nagyon tetszett. Nagyon érdekes, ahogyan a leírod a változásokat, amelyek végbe mennek egy gyermek és édesanyja között. Engem nagyon meghatott a versed-
Szeretettel: Kata
Kedves Rozália!
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekkori szép emlékekkel még sehol sincsen gond, ezt kb.minden szülő így éli át. Hát a kamaszkor az már nehéz, és szerintem egyre nehezebb, mert a biológiai érés egyre előrébb tolódik, a társadalmi érettség meg egyre későbbre. Testileg felnőtt, egzisztenciálisan gyerek, lélekben meg ettől és a rázúduló társadalmi nyomásoktól / reklámok, szexcsatornák, celeb marhaságok, fogyi dili, kuka divat, stb./ meghasonlott. Kemény időszak. Csak kapkodnál a gyerek keze után, ő meg csak hárít! Nehéz ilyenkor megtartani a jó kapcsolatot. Könnyű kisiklani a zord börtönőr, vagy a majomszeretet csapdája felé. Nyitva tartani közötted és közötte az ajtót, amit olyan átéléssel csapkod be folyton folyvást. Judit
Kedves Kata!
Köszönöm neked a legnagyobb elismerést, amit adni lehet valakinek. Azt, hogy meghatódtál a versemtől.
Judit
Kedves Judit!
A versedtől "erőre kaptam". Én a kisebbik gyermekemmel most a második versszaknál "tartok", és látom, hogy lesz még másként is! 🙂
Nagyon tetszett, őszintén gratulálok!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
A második versszak rémesen nehéz időszak a szülőnek is, a gyereknek is. Örülök, hogy erőre kaptál a versemtől.
Örülök, hogy tetszett a versem neked, aki olyan szépséges versek költője….
Judit
Kedves Judit!
Mint olyan szülő akinek szintén felnőtt gyermeke van "csak" gratulálni tudok, ez egyszerűen gyönyörű.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Mindig örülök, ha meglátogatsz. Köszönöm kedves szavaidat.
Nagyon nagy élmény látni felnőni a gyerekeinket.
Judit
Kedves Judit
Két gyerekes anyukaként köszönettel tartozom. EZEK SZERINT MÉG VAN REMÉNY A VÁLTOZÁSRA
KÖSZÖNETTEL
HEKÁTÉ
Kedves Judit
Két gyerekes anyukaként köszönettel tartozom. EZEK SZERINT MÉG VAN REMÉNY A VÁLTOZÁSRA
KÖSZÖNETTEL
HEKÁTÉ
Kedves Hekaté!
Mivel Hekaté a görög mitológia egyik alvilági istensége, akit háromfejű alakban is szokták ábrázolni (olykor nappal, holddal és hajnalcsillaggal a homlokán), vagy három testben. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egyik arca a múlt, másik a jelen, a harmadik a jövő felé tekint, így nem nehéz meglátnia a változásokat, amiket a jövő tartogat. 🙂
Köszönöm, hogy az egyik arcod ma ide tekintett! 🙂
Judit
Szuper! 🙂 Főleg az utolsó versszak tetszik, ahogy az amit leírsz átveszi a szövegben is a hangulatot.
Kedves Náni!
Szülőnek lenni nehéz, de szép mesterség. Hol tanulható? Mikor és milyen bizonyítványt kapunk belőle? Mikor mondhatjuk, hogy ismerjük csínját-bínját e mesterségnek?
Olvashatunk erről a mesterségről nagyon sokat, amíg teljesen összezavarodunk a különböző álláspontok között. Legjobb, ha magunkba nézünk, hogy nekünk mi volt fontos gyerekként. A legfontosabb a szeretet, a türelem, a biztonság, amely a szó valódi értelmében elemi tápszer a léleknek, s ezen keresztül előfeltétele a kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségfejlődésnek. S mi lehetne más a szülő, a nevelés célja, mint boldog, élni tudó, életképes gyerekemberek szárnyrabocsátása?!
Judit
Kedves Judit!
Igazán szépen szemlélted a szülő és gyermek kapcsolatot.Engem érzelmileg megfogott a versed.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Már olyan régi ez a versem, hogy most – a hozzászólásod nyomán – nekem is jó volt újra elolvasni… 🙂
Köszönöm kedves szavaidat!
Judit
Kedves Judit!
a. a kézbe kapaszkodás,kérdezgetések,ártatlan kíváncsiság
b.az elengedett kéz…jaj itt ez csodaszép:"Egy pillanatra
újra megfogtad a kezemet"…
c.az ismét megfogott kéz…és az utolsó két sor csodásan zár!
Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Tengerész!
Verstanilag valószínűleg ezer sebből vérzik ez a vers…
Csak a mondanivalója vezette a kezemet, amikor írtam. Örülök, hogy tetszett Neked, aki olyan csodás verseket írsz, amiknek én soha, de soha a nyomába sem érhetek!
Judit
Kedves Judit!'
Jártam egyszer itt!
…de eszembe jutottak megint ezek a szép,csodaszép
képek…talán jobban ´élet-minták´
Nagyon hatásosan kifejezett érzések,gondolatok!
Kérlek,írjál verseket is!
SOKAT!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Tengerész!
Úgy látom, nagy hatással volt rád ez a régi versem! 🙂
Köszönöm az elismerő szavakat, de nem írok verseket, se, sokat se keveset.
Amit tanultam verstanból az is rég elfelejtettem /ez biztos jele annak, hogy nem érdekelt, mert ami nem érdekel, azt a megtanulására fordított idő milliomod része alatt tudom véglegesen elfelejteni :D/,és a versírás – egy nagyszerű költő ismerősöm szerint – szavak latolgatása, amiben szintén nem vagyok túl jó. Amikor olvasom mások költeményeit, csak csodálkozom, hogy milyen összetett költői képekben tudják a gondolataikat megfogalmazni, nekem ez nem megy. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Meghatódtam!
Nincs mit kiemelni, olvasni kell. Nagyon jó anya lehetsz!
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Ica!
Jól esik, hogy meghatódtál a versemtől. 🙂
Arról a gyerekeimet kellene megkérdezni, hogy milyen anya vagyok, én csak arról tudok írni, hogy ők milyen gyerekek… 😉
Köszönöm a gratulációt.
Judit
Kedves Judit !
Nagyon szépen leírtad, hogyan változik egy gyermek viszonya édesanyjához.
Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy felkerested ezt a régi versem, és hozzászólást is írtál!
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Nagyon nagy izgalmak közepette olvastam írásod.
Szeretnék a szívemből gratulálni soraidhoz.
Csodálatosak a rímek, melyeket felsorakoztatsz úgy, hogy egy pillanatig sem éreztem a verset erőltetettnek, unalmasnak pedig végképp nem.
Sőt!
Borzasztóan jól meg vannak fogalmazva a viszonyok.
Eltöprengtem az emlékek között én is.
Hálás vagyok. hogy részem volt ebben, köszönöm szépen 😊 hogy olvashattam.
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Kedves Richárd!
Köszönöm szépen a dicséretet! Nem tartom magam költőnek, a rímeket sem tudatosan válogattam ehhez a vershez. Ez csak úgy kicsordult egyszer belőlem.
Tavaly anyák napján leközölte a helyi újság, és sokan megszólítottak az utcán, hogy "milyen szépet írtam".
Jól esett.
Főleg, hogy sok csodálatos költő van ezen az irodalmi oldalon, akiknek a lába nyomába sem érhetek.
DE nem is tervezem. 🙂 Prózaíró vagyok.
Judit