Lopakszik a kacér tavasz,
Bokrokba búj szerelmesen,
Léptében buja rügy fakad
A télcsapzotta réteken.
Kertekre hullik szép szava,
Visszhangot búg dongósereg,
Végigsimít az ablakon
S bedől a házba a meleg.
Szirénajkán madár dalol,
Bódulat marja az eszem
– Ő kacag, megrázza haját
S elillan, észre sem veszem.
6 hozzászólás
Hű! Deszép kis vers ez a tavaszról. Szinte hallja az ember, mint zeng,zúg a bogár a darázs. Nagyon tetszett, Gratulálok. És általában tetszenek a verseid. Hogy mégis a “tavasz”-nál szóltam, nem véletlen mivel kedvenc évszakom a tavasz. Üdv.: Túri Imre
köszönöm, nekem is ez a kedvenc évszakom, nem túl meleg, nem túl hideg, hangulatember-évszak, e éppen ezért jó:)
Érzeődik benne, hogy szíved lelkeddel beleírtad a tavasz szeretetét, nagyon kedves vers lett, minden sora él!
köszönöm szépen, bárcsak már a tavasz jönne ismét…
Ősz van, én csak most találtam meg a versed, de egy pillanatra tavaszt nyitott a képzeletemben. Szép
Szivbol gratulalok,nagyon tetszett,imadom a tavaszt,talan,mert en is majusban szulettem,tetszett a versben ,a termeszet ujjaszuletesenek sugallata…tovabbi sok szep alkotast,tisztelettel,SANKASZKA,Erdelybol