Ki az ördög?

Tűztövis rózsák bökdösnek,
engem hívnak ördögnek,
a fekete gonosznak,
de körülöttem szorongnak!

Lelketlenek lökdösnek,
nevezhetnek ördögnek,
árkot ásnak a lelkembe,
de őket IsTen megverte!

Átkozottak, üldözöttek,
kátrányba fürösztöttek,
a fekete élet lába,
a megrontottak násztánca!

Reményt várnak élve félve,
nincstelennek időt kérve,
hontalan a lelke háza,
ő az ital rabszolgája!

Száját hazugság erjeszti,
romlott vérét terjeszti,
szava minden bájával,
kegyetlen haláltusájával!

Romlott szavak köpködnek,
miért hívnak ördögnek?
Milyen bosszút akarnak?
Sátáni verset szavalnak!

S a verset újra éli,
sorokkal a sátánt kéri,
könyörög neki térdelve,
a lelke súlyát méretve!

Hát ők hívnak ördögnek!
Nyálzó szájjal köpködnek,
remegő hangon zilálva,
de árnyékára vigyázva!

Elbújik maga mögött,
másra festve az ördögöt!
titokban a lelkével hál,
de a lelke már nem száll!