Óh, ki költő vagy, add magad!
Írd meg azt, mit szíved diktál,
szeresd az embert és a szót,
ki majd művedre rátalál!
Szeresd tolladnak hatalmát,
de vigyázz, a szó néha üt!
Ne légy gonosz, se goromba,
becsüld a dalra kelt betűt!
Ember légy, ki tud remélni
akkor is, ha ínség gyötör!
Öröksége légy a jóknak,
költészeted legyen gyönyör!
Tanulj lobogni a tűztől,
forrjon benned a néma vér,
s fakadjon dalra a papír
akkor is, ha nem illet bér!
Becsüld a dalra kelt betűt,
és ha költő vagy, mindig tudd:
hatalmad a szív s nem az ész,
hisz műved úgy bensőkbe jut!