Újra kigyúltak a gyertyavirágok,
vadgesztenyék ága hegyén,
Gondolatban, sokszor arra járok,
lelkem megpihen a vén fák tövén.
Lehunyom szememet, s köröttem
lassan elcsitul a külvilág zaja;
Csak a szívemben kondul zengve,
újra meg újra az estharang szava.
Hányszor megcsodáltam, májusi esten,
anyám imádságát hallgatták a fák.
Kicsiny templom ajtaja kitárva,
mintha dalt dalolna, néma melódiát,
Csendes palástot terít rá, az alkony,
olvasója zörren, a kopott kis padon,
Két szemében égi, tiszta béke
buzgó imája értem szól, tudom.
De boldogok ők, a gesztenyevirágok!
Mégis gyötör egy bús gondolat:
Ha ellobban egyszer a múló idő lángja,
ki mondja értem, a fohászokat?
5 hozzászólás
Hát írj, és írj!Biztatlak, mellette legyél boldog, mint a gesztenyevirágok:-)A versed nagyon szép!
Szeretettel:Selanne
Kedves Juli!
Hihetettlenül szép vers. Látod a hit milyen fontos az emberi életben. Te hiszel a szépben a jóban, és sajnos akármolyen fájó is a betegséged után elvesztett mozgóképességed, de hidd el sok ember azt a boldogságot amit te irás közben, és utánna mikor tudatodra vállik, hány embernek örömet szereztél, avval amit irtál, ezt a leirhatattlan boldogságot sokan soha sem fogják megismerni.. Ne haragudj, én em a fájó érzéseidet akarom lekicsinyiteni, de avval hogy átveszem nem segitek, csak avval ha valahogy el tudom e feledtettni veled, ha csak egy pár pillanatra is. Egy pillanat boldogság néha többet ér, mint egy mindentörtntek nélkül elmult egész nap.
Remélem még sok, ilyen érzésekkel teli versbedben tudunk gyönyörködni
üdv Toni
Nagyon szépen megírt vers. Lágy, békés, mégis kissé szomorú sorok. Öröm volt olvasni. 🙂
Üdv: Sanyi
Kedves Juli!
Nagyon jól megszerkesztett, minden szempontból kitűnő a versed. Jó ilyet olvasni.
Szeretettel: Kata
Mindenkinek köszönöm. :))