Szivalekváros kenyér,
fenéken csattanó tenyér,
illatos kávé, úgy négy után,
kirándulás egy hegy fokán,
diótörés fél éccaka,
a diós süti jó illata,
egy ölelés az Út előtt,
egy pulóver, amit Ő kötött,
tanítás városban, s tanyán,
priznic egy lázas délután,
esténként mese- és vershegyek,
régi fénykép, mit nézeget,
szekrény tetőn a réz mozsár,
és délután tudod, hogy van, ki vár,
Neki köszönhetem Apám:
varázslatos, jó Nagyanyám.
13 hozzászólás
Szép kis emlékvers.Nekem nagyon tattszett.Lehetm,ert nekem nem volt apám,s így nagyanyám.
Nagyon aranyos, kedves vers, gratulálok 🙂
Köszönöm, igazán örülök, hogy tetszett!
Ez nekem is nagyon tetszik. annyira, hogy ennek hatására a többi versedet is elolvastam. 🙂
Aranyos.
A priznicet nem lehetne beletolni az éjszakába?
Úgy jobban hatna a kiszolgáltatottság.
Talán. 🙂
Valóban jobban hatna, de tudod délután a legmagasabb az ember láza.
Na meg estére hazaértek a szüleim, és a Nagyi addigra elment kipihenni a napot. 🙂
Délután?
Ezt nem is tudtam!
Na, tanultam valamit. Rám fér. 🙂
Ez annyira olyan, mint az én mamim , volt…
Szép emlékidézés.
Hanga
Jó ritmusú szép kis vers, gratula . Szia Samu
Köszönöm Hanga és Samu!
Nagyon tetszik! Majdnem könnyeket csalt a szemembe, mert az én Mamám is ilyen volt. Csak ő anyukámnak volt az anyukája.
Tudod?
Az első két sor után tudtam, kiről szól!
és ez (is) jó!
F.
Igen, ez tényleg jó! 🙂
Zsó