Gyilkos vagyok,
hisz a hangya is él.
Gyáva vagyok,
aki a tűztől is fél.
Koldus vagyok,
mert anyám etet.
Sokat tudok,
de nem eleget.
Ember vagyok,
de nem felnőtt.
Egy nagy gyermek,
ki vágyat szőtt.
Vágyat, hogy
legyek valaki,
mert egy senki
nem akarok maradni.
6 hozzászólás
Mint pergő ohaj, és vallomás, suttogó , csendes vers, hangos felkiáltással a végén!És úgy legyen!
Nagyon tetszett!
Nagy Krisztina
Kösz szépen, Krisztina! 🙂
Szia!
Nagyon tetszik a versed! Egyszerűen, érthetően fogalmazol meg benne “nem kis dolgokat”!
Gratulálok! Gy.
Jó kis rövid soros vers, tiszta rímekkel. Gratulálok!
Szia!
Érdekes vers.A hangyás sorod nem értem.Az utolsó négy sor ütős.
Ági
Leginkább arra utaltam benne, hogy a hangya is "élőlény". Csak a vers ritmikája miatt jött ide az "élőlény" szó helyett az "él" ige. Egy eltaposott hangya: erre utaltam az első sorral.