Megszülettél, hogy kín legyen élted,
Csak fájdalomban legyen részed!
Mit vétettél te a sorsnak?
Hiszen ártatlan vagy!
Miért ilyen kegyetlen az élet?
Mit vétettünk, hogy így büntet téged!
Harcod egyedül vívod, nem segíthet senki
Két hét, míg talán édesanyád megsimogathat!
Nem nyugtathat, mint születésedkor,
Nem simogathat, mert fáj nagyon!
Hiába aggódunk, féltünk téged
Mi, nem segíthetünk!
Szüleid néha megnézhetnek,
De nem simogathatnak téged!
Fájdalmadon, nem enyhítenek,
Az inkubátor, mi melegíthet!
Mindenki azon szurkol
Talán, csak egy rossz álom
Két hét múlva felébredünk,
És boldogan élhatsz velünk!