Kidobhatod, és dobd nyugodtan
ami zavar, nem bántasz jobban,
nem gyűlöllek meg hidd el, azért
a félrecsúszott mondatodért.
De hagyhatod úgy is ahogy volt,
imáim csöndjét, az újragondolt,
képzelgéseimbe költözött
terveimet a kacat között,
elköltözök, -nem kellesz többé-,
más vidékre, s a napok közé,
emlékezni könyvjelzőt teszek,
pirossal hímzett blőd giccseket,
nem gondolok ki semmi újat,
hagyom jövőm, s veled a múltat
idő kutjába elsüllyedni,
hozzád többé már nem köt semmi.
6 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Nekem úgy tűnik, mintha szakítanál valakivel, mert megbántott.
De lehet, hogy rosszul gondolom. Bár-hogy is van, nekem tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Szhemi
A mondás így szól:
Költő hazudj, csak rajt' ne fogjanak!
Nem valós történet, de vannak alapjai.
örülök, hogy tetszett.
Üdv: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nekem is olyan érzésem támadt, hogy ez egy levél, amivel búcsút mondasz valakinek. Jó a versed, persze, eléggé lehangoló.
Azonban nehéz az olyan búcsú, amikor ilyen könnyedén le tudunk mondani valakiről: "hozzád többé már nem köt semmi" – akkor talán nem is volt olyan nagy a szerelem, mert ha volt, akkor valami fáj, és a búcsú is fájna…
Szeretettel: Kata
Örülök, hogy itt jártál kedves Katalin.
Igen valamikor igaz volt ez az érzés, de arra már a legöregebbek sem emlékeznek, hogy mikor. Talán, hogy most visszagondoltam könnyebbnek tűnik a búcsú, mint akkor
Szeretettel: Ildikó
Csak úgy rábökve kezdtem ismerkedni itt az "első" műveddel..Nagyon kifejező, jó ritmusú,szakító vers.
Tetszett!
Gratulálok!
Zs.
Jó, hogy ráböktél kedves Zsanett.
Örülök az értékelésednek, köszönöm.
Ha tetszett, gyere máskor is.
Üdv:ILdikó