Kivágták a fát alólam.
Messze repült fészek alja.
A dalnak immár itt vége,
fiókák nem csiripelnek.
Csend lett, csak az ég haragos,
kínom dühös, lobog és forr,
kérdéseim szaporodnak,
fals válaszok mélyen kongnak.
Lesz még tavasz és forró nyár?
És lágyan nyugvó napsugár?
Korhadó fa gyümölcsöt ád?
Terem-e még fűzöld mohát?
7 hozzászólás
Kedves Melinda!
Mondhatnánk, hogy ez az élet rendje. S némelyik fészeklakó alig várja, hogy kiröpüljenek végre a fiókái, s végre csönd legyen. De láthatóan te nem ezek közé tartozol. Ám, ez azért még nem a világ és nem az élet vége. Ez csak új fejezetek bevezetése.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm értő olvasásod. Második fiókám is mindjárt "kirepül" és én nem szeretem annyira a csendet. Illetve a csendet igen, csak az ürességet nem. Az új fejezet társas magányban nem a legmegfelelőbb élethelyzet. De próbálok azért javítani rajta, de ez nemcsak rajtam múlik.
Jól estek szavaid! Melinda
na végre Melinda!
Ismét verssel jelentkeztél. Úgy érzem nehezen indult, vagy vetted fel a fonalat, vagy inkább nagy volt a düh, aztán a végére megtaláltad a hangod, sőt a legutolsó versszak már egy lehiggadt, reményteli és lírai rész lett, függetlenül attól, hogy költői kérdések sorjáznak, melyekre bár nem illik válaszolni, ezért megteszem:
lesz forró nyár, mert a kasza egyenes, és a nyár heves 🙂
Nagyon szépen lekerekítetted a végét, elvetted az élét, vitted be az erdőbe.
" Lesz még tavasz és forró nyár?
És lágyan nyugvó napsugár?
Korhadó fa gyümölcsöt ád?
Terem-e még fűzöld mohát? "
üdv: Grey
Grey!
Visszajöttem, itt vagyok. Nem épp egy vidám verssel, de most ilyen viharok dúlnak bennem és ilyen gondolatok törtek fel belőlem. A vers utolsó versszaka valóban reményteli. Tudod ez olyan, mint ahogy 77 éves nagybeteg apám mondta húsvéthétfőn: Tudom, hogy eljön egyszer a vég, de még nem most!" Közben erősen megszorította a kezem és csillogó szemével szépen mosolygott. A remény benne is él, hát akkor én sem adhatom fel.
Üdv. Melinda
Szép metaforisztikus vers. Gratulálok szeretettel:)
Barna!
Köszönöm látogatásod és gratulációd! Pillanatnyi érzéseimet és kérdéseimet írtam le, melyek kikívánkoztak belőlem.
Üdv. Melinda
Kedves Melinda.
A versed lemondó sorai a végére kitisztulnak. (költői kérdésedre igenlő a válaszom.
Szeretettel gratulálok: Ica