Olyan jó volna boldognak lenni,
mindíg mindenen jókat nevetni.
Egymást lágyan átölelni,
vagy egyszerűen csak szeretni.
Kifordult magából a világ,
s mint a vázában hervadó virág.
Haldoklik, segítségért kiált,
majd reményvesztve mond egy imát.
Az emberek elfelejtették,
hogy mi is az igazi érték.
Számukra nincs más mérték,
mint számolgatni egymás pénzét.
Semmi nem számít, csak a külsőség,
hogy életükben meglegyen minden bőség.
Ha nyaralni mennek nagy hőség,
de kapcsolataikban nincs semmi hűség…
1 hozzászólás
Ez a rész különösen tetszik: "Számukra nincs más mérték,/mint számolgatni egymás pénzét." Mert mintha valóban az általános egymáshoz viszonyítás csapdájában vergődne az egész világ. Azt a kevés embert, akiket ez nem befolyásol a kedélyállapotukban, az önértékelésükben és a cselekedeteikben, azokat megelégedettnek hívják. (Kihalóban lévő, veszélyeztetett faj.) 🙂
Szép gondolatok, szép bokorrímekkel.
Laca