…hát látni kéne, merre tart
maroknyi földünk, szétkapart
kicsiny hazánk, s ki itt maradt,
hiába vet, ha más arat.
Jövő? Minek, ha gyűlölet
sziszegve szúr szívet, fület,
s a pénz hideg cinizmusát
hiába fojtod, úgy mos át,
hogy elfelejted, lenne itt
meglátni némi emberit.
A vers. Igen, a vers talán
világít néhány ház falán,
s bár ritka ünnep-alkalom
hogy rád kiált egy ablakon,
tudod, mert benned kér helyet:
ne mást okolj magad helyett,
a lélek érzi, jól vigyázz,
tiéd minden maroknyi gyász,
minden, amit csak rejtenél…
s grófi szérűkre kél a szél.
9 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Örülök, hogy újra itt vagy, méghozzá egy magas színvonalú, tartalmas verssel, ami nem meglepő, hiszen minden műved igényes.
Mondanivalód aktualitásához nem fér kétség, súlyos téma ez, valós tartalommal és hiteles közvetítéssel.
A formáról: tetszik a sorok lüktetése, amire a 8-asok rásegítenek. A soráthajlások természetesen jönnek, gördülékenyen futnak a gondolatok, könnyű olvasni és értelmezni.
Egy dolog állít meg – ennek nincs köze ahhoz a megszokáshoz, hogy ritkán írsz “egy tömbben”, mégis már első alkalommal eltűnődtem, hogy nekem “sűrű” így.
Bennem két tízsoros szakasszal erősebb hatása lenne, mert az első tíz után az a gondolatnyi (sorköznyi) szünet, hosszabb levegővétel segítene az előző rész befogadásában, az érési folyamat elindításában.
Lehet, hogy nincs igazam. Ez egy belülről jövő érzés, ami gyakran fordul elő saját verseim írásakor is. Amikor megállít valami, ott biztos, hogy később javítok. Személyes észrevétel, az én “kulisszatitkom”.
Elgondolkodtató, értékes a versed, nagy örömmel olvastalak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ugyanezen gondolkodtam, hogy hogyan osszam fel, mert éreztem én is, hogy nagyon monolitikus lett így. Első gondolatból jobban széttörtem volna (ló másik oldala 🙂 ), de a két tízsoros is fölmerült bennem. Átszerkesztem, meglátjuk :-).
Köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy olvastad.
aLéb
Néztem másképp is, aLéb, de bennem ez a felosztás adja ki leghatásosabban a lényeget, pont oda kerül a hangsúly, ahova kell, hogy a mondanivalód érvényesüljön, nagyot szóljon.
Mindig “belemászok” a versekbe, a jó versek megmozgatnak.
Tetszik ez a két tízes. 🙂
Örülök, Kankalin, hogy így erősebbnek érzed, nekem vannak kételyeim, de ha nem lennének, nem is írnék többé :-). Köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Bár én már csak a két tizest láttam, de úgy a vers tartalma előtt, mint a remekül sorjázó nyolcasok okán is, tisztelegve emelem meg a kalapomat.
Barátsággal, Imre
Köszönöm, hogy itt hagytad a véleményed, Imre.
aLéb
“elfelejted, lenne itt
meglátni némi emberit.”
Beállni a csordába, vagy nem? Másképp fogalmazva a széles vagy a keskeny út az, amit választunk. A választás rajtunk áll, először mi magunknak kell megváltoznunk, és hinni abban, hogy a jó és a szép soha nem szűnik meg, a szeretet győzedelmeskedik a gyűlöleten, akkor is, ha nem ezt tapasztaljuk a világban. A mi kis világunk azonban lehet más és azok, akik ennek részesei, ezt adják tovább.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
sajnos ma külön kis világok nem léteznek, csak ideig-óráig, minden hat ránk, és elfelejtjük sokszor, hogy mi is hatunk mindenre. Köszönöm a soraidat.
aLéb
“minden hat ránk, és elfelejtjük sokszor, hogy mi is hatunk mindenre.”
Igen, így igaz, de azért vagyunk gondolkodó lények, hogy ki tudjuk szűrni, mi az, ami számunkra fontos, és mi az, ami nem. Mi a talmi és mi az érték.
Szeretettel: Rita 🙂