Lassan megérint ez
A hideg nyirkos érzet
Mintha óceánnak sós
Vize simogatná lábam,
Bőrömön végigfut
Nedves, lágy ölelése
S elindul felfelé
Erősödik szorítása
Valami mézszerű
Nyúlós anyag marad
Testemen nyomában,
Megüti orromat
Különös szaga,
Csendes sziszegést
Hallat csak,
És már torkomon
Tekeredik ezerszer
Körbe,
S mintha gúnyosan
Nevetne magában
Közben,
Ellepi a levegőt
Gyűlöletes bűze,
Mindenhonnan folyik
Ragacsos leve,
S én
Levetnélek minden
Erőmmel,
Te baljós állat,
Hogy ne gyötörjenek
Sötét vágyak,
De izmaim éppen, hogy
Megfeszülnek,
Erődtől hirtelen
Végleg elernyednek.
Kígyó
By Hayal
2 hozzászólás
Szabd formában írt versed érdekes, de nagyon rémes egyben. Egyébként nagyon tetszett, de nem egészen értem, miért tetted az ELMÉLKEDÉSEK közé?
Szeretettel: Kata
Ez jó kérdés, a többibe egyáltalán nem éreztem oda valónak…másrészt vhol a kígyó az csak szimbólum, és a vers elmélkedés egy érzelemhullámról. De ha szerinted jobban illik vmelyik másik kategóriába, akkor szívesen fogadom!
Köszönöm a hozzászólásodat, mindig örömmel olvasom!