Egy kikötő, vak lámpa esti foglya
a halkan loccsanó hullámverésnek,
az óceán ritmusát támolyogja
botlásom, mily keserű sorsverés lett,
keserű íz a fáradt sóhajtásban
sós cseppekből kevert epe az emlék,
ott kinn most mennyi, mennyi jó pajtás van,
s hogy én közöttük mennyire ott lennék…
hogy feszíteném a vitorlavásznat
szélnek fordítva a sodrott kötéllel,
hogy örülnék az árbockosárnak
ahonnan kezem a csillagokig ér fel,
s a Nap, a Nap, az sehol úgy nem éget
vascsókjával, mint védtelent a deszkán
hogy nem tudsz sehol árnyat, menedéket,
s ha Istennek majd egyszer gondja lesz rám
megbocsát, hogy a vergődő viharban
nevét gyalázom derékig vizesen,
és partra segít, ahol csak a part van
lelkem menteni, s hogy meg is fizessen…
csontvázak intenek, holt keresztrudat
fon át a hold ezer kötélideggel,
feszít a messzeség, láncra vert tudat
kopogja léptem, messze, mint a reggel.
Loccsan a csend… új útra hajt a bánat,
mielőtt száz bajom a föld alá nyom
hajózok még neki a láthatárnak,
hej, tengerem, szerelmes óceánom…
16 hozzászólás
Mint hajós ember, azt mondom maximálisan megragadott ennek a versnek a hangulata. Csodaszép volt! Üdvözlettel. én
Bödön, az avatarodból sejtettem :-))) Köszönöm, hogy olvastál, és itt hagytad a véleményed!
Üdv:
aLéb
Ez most engem is magával sodort!!!
Üdítő érzés!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Örömmel olvastam a hozzászólásod, Fél-X, köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
"Loccsan a csend…"
Versed nem igazán vidám hangulatú, de én otthon érzem magam benne, a tengert pedig imádom, ha nem is a szebbik énjéről olvashatok. A tenger és érzelmi világunk sokszor nagyon hasonló…
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, és olvastál, Judit.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Épp nemrégiben jutottam arra, hogy sokkal élvezetesebb a megadó merülés, mint a part "biztonságában", a kikötő fogságában élni. Erre asszociáltam elsősorban itt.
Képeid csontvázig maróak, közben hús-vérig kiengednek. Aléltságában is ott van a tenni akarás, a bizonytalanból, a biztos felé kormányozott hajó.
Fájdalmasnak tűnő sorok ezek, de minden versedben ott szerepel a fel nem adás, az örök optimizmus. Itt is megtaláltam, a záró szakaszban. 🙂
Bármi történik, te nem adod fel, és ez így helyes. Szerintem jól teszed, így kell, csak így szabad. 🙂 Mindig tanulok nálad, ez van, hát jövök még. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, és én nagy örömmel látlak mindig :-))))). Most is. Köszönöm.
aLéb
Azért megvallom, kikötöttem a kikötődben tegnap is, ma is. Megszárítottam a tollam, mert vizes lett nem fogott. Most, mielőtt hajózom tovább, mint Te, leírom, jó néha lehorgonyozni, azért, hogy elgondolkodjunk egy kicsit. Sokat mondó a versed! Köszönöm.
Szeretettel:Marietta
Marietta, nagyon örülök, hogy olvastad a versem, és annak is, hogy többször. Köszönni valóm nekem van :-)).
aLéb
A tenger, a vitorla, annyian írtak már ezekkel a képi szimbólumokkal verset, de ilyen szépen még senkitől sem olvastam. (ott van benne minden…!) Csak gratulálni tudok!
szeretettel-panka
Panka, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, örömmel láttam a véleményedet.
aLéb
Elég, ha annyit, hogy szép? dehogy elég, benned egy zenekar játszik,gyönyörű:)
Üdv: Évi
Köszönöm szépen, Évi!
aLéb
Szia aLéb!
Ez a versed eddig elkerülte a figyelmemet. Szerencsémre most ráakadtam.
Csodálatosak a képeid, mint mindig. Nekem a Víz az egyik gyengém… ahogyan a témát "vegyítetted" a kedvenc elememmel, az nem mindennapi, és mégis az. Ebben áll a fantasztikumod!!!
Szeretettel gratulálok, és köszönöm, hogy olvashattam!
Gy.
Szia Gyömbér!
Nagyon örülök, hogy idetaláltál, ezért aztán köszönettel én tartozom :-)). Örömmel láttalak most is, köszönöm a szavaidat!
aLéb