Értünk meg már sok hétköznapot… boldogat…búsat… vidámat..ezer fajtát…
és csak jönnek..egyre inkább…gondolkodunk… emlékezünk… nem is érted… mit miért teszünk..
találtál már sok kis ajtót..hitted tán kincset…
de nem adtak kilincset…
este… ha már majdnem álmodsz… gondolatod izzik… táncol… járhat bárhol… de egy a cél…keresel valakit… bárhol…
fájod a múltat… éled a jelent… bízod a jövőt..és csak ez az egy éltet…
Álmaidban máshol jársz.. igaz érzékkel érzékeled a másik feled… akinek van egy párja… talán nem ott lesz a megoldása…
bár hiszed… mert álmodni jó… néha olyan mint az igaz való…
reggel ébredsz… szemed fáradt…gyűrött párnád őrzi a vágyad…őrzi titkod…
de mondod: minden rendben… kezdődhet a nap… egy új reggelben..
ismét bízol… minden más lesz… de azért reménykedsz…és ismét pörögnek a gondolatok…
Valakit talán még ma megtalálhatok…
És eljön a nap…minden más lesz…a vágy amit érzel szinte kín lesz…és eljön a kedves…mert valahol várt Reád…és megváltozik a világ…mindenkire vár valaki…ezért kell az ablakot szélesre tárni ki…de ha már itt van… szíved nagyobbat dobban…a boldogság eláraszt…és már tudod: Senki sem élhet magányban…most már nem érdekel se múlt…se jövő…csak Ő.
9 hozzászólás
A boldogság-várást igen szépen fejezed ki versedben. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm, és jól esik…
Hála nem csak vártam, el is jött…
Érdekes versforma… amiről szól, az csodálatos.
" …és eljön a kedves…
…és megváltozik a világ…
Bizony, a szerelem mindent pótol, mindent és mindenkit megváltoztat,
és nem kérdezi, hogy elfogadod-e. Megjelenik, és felforgatja életedet.
Örülök, hogy olvastalak.
Tudod Dini, olyan az irásod, mint egy kispatak, mely sodrásban van és csobog végtelenül boldogan, írod és írod a sorokat, mindegy hogy, hogy jönnek…árad belőle a végtelen szeretet…jó érzés olvasni ekkora szerelmet…komolyan mondom:)
))) köszi.
Mindig van valami különleges a verseid formájában, most is…
Szép vers! 🙂
Köszi Boer!
Sokáig gondolkodtam, és tudatomban emlékeimből megformáltam, hogy milyen az, amikor egyik napról át kell lépni a másikba. Milyen nehéz az, amkor az ember egy újabb monoton napot kezd el…egyedül. És egyszer belobban a tűz, megjelenik Ő és "szíved nagyobbat dobban". Míg léteznek a Földön ilyen érzések, minden nap érdemes felkelni.
Ajaj! Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit írjak, hogy röviden és tömören benne legyen a lényeg. De csak annyit tudok írni, hogy csodálatos. Valamint azt, hogy mégegyszer csodálatos. Gratulállok!