Kincs vagy nekem,
Kincs az éjszakában,
Kincs a napsütésben,
Kincs vagy télben, s nyárban.
Kincs vagy a múltamban,
Kincs a jelenemben,
Kincs vagy a jövőmben,
Kincs vagy a szívemben,
S kincs vagy a lelkemben.
Egy maradandó érzés,
Mi gazdaggá tett engem,
Egy pótolhatatlan kincs,
Mely életet adott,
S megtanított arra,
Mit más nem adhatott,
Hogy a szívem végül újra,
Mosolyoghatott.
4 hozzászólás
Kedves Nikolett!
A vrsed szép és hangulatos. Jó látni, hogy a gondolataidat szabatos magyarsággal foglalod mondatatokba, és jól használod az írásjeleket is. Talán két kivétellel, de hagy jegyezzem meg – jó indulattal. A címek után – általában – nem kell pontot tenni, s versednél az utolsó előtti sor végére sem kell, mivel a mondat folytatódik.
S még egyet: A mejegyzésben pedig a megtalált szót egy l-lel írjuk!
Gyakorold a vers írást, olvassál sokat, hogy mindig előbbre lépjél.
Szeretettel: Kata
Örülök ha tetszett,igyekszem odafigyelni a helyesírásra.A kritikát is köszönöm.
Kedves Nikolett!
Az első versszakot teljesen fölöslegesnek érzem… nem irodalom, csak egyszerű felsorolás. A másodikban sincs semmi erő – hiányzik belőle minden, ami verssé teszi ezt a munkát. Én is ajánlom, hogy olvass sokat, mert akkor meglátod, hogy a költészet nem csak pár egymás után rakott szó/gondolat.
Ennél sokkal több kell.
Tisztelettel:
medve
szia medve.
Talán igazad van,bár én találkoztam már hasonló felépítésű versekkel,"Nagy"költőktől.De azért majd még igazítok rajta kicsit.