van egy csöppnyi kis zug,
mely csakis az enyém,
miről senki nem tud.
Kincsek lapulnak ott,
apró semmiségek-
-másnak talán ennyi,
de számomra az élet…
…egyszerű kis doboz,
régen kulcsra zárva,
kívül nincs dísz, hiszen
belül van, mi drága.
Régmúlt álmaimat
rejti el magában,
vágyakat és érzést,
selyemkalodában.
Lelkem rezdülését,
mikor átfont karod,
egy borzongó érzést
-vágyat, hogy akarod-
sóhajtásod, mikor
együtt szálltunk mennybe,
egy-két pici csillag,
mi villant szemedbe.
Bársony nevetésed
fülem most is őrzi,
bársonyát most mégis
kis ládika rejti.
Kincses ládikám még
híven őrzi titkát,
tolvaj nem fér hozzá,
s úgysem tudná mit lát:
igazgyöngy képében
csöppnyi életszikrák,
egy fonalra fűzve
minden szép emlékem,
s égen-földön nincsen
ennél drágább kincsem!
4 hozzászólás
Talán mindenkinek vannak ilyen kincsei. Kicsit szomorú, de nagyon szép.
Gratula.
Poppy
Köszönöm kedves Poppy 🙂
Nagyon szépen összeállított, megható emlékezés. Jó verseket írsz, mindig szívesen olvasom.
Szeretettel: Kata
Ennek nagyon örülök, kedves Kata.
Köszönöm szépen 🙂