hó borít mindent egyenletesen.
Kapaszkodok felfelé
a hegyen.
Számban furcsa íz, izmom feszül.
Egy róka ül
valahol közel,
s vad szagával együtt az erdő átölel.
Szoros ölelés, de jól esik.
Maradnék benne hajnalig!
…megtehetném, de mégis megyek…
Bakancsom alatt a hó recseg-
ropog,
már izzadok…
Érzem, mindjárt ott vagyok!
Lépteim kíséri fagyott tücsökzene.
Elmúlt nyarak üzenete.
…és megtalálom a kaput,
mihez kerítés se, út se fut.
Innen is, onnan is bemehetek.
Innen is onnan is kijöhetek.
(Hogy van ez?)
Megtaláltam a Mennyek kapuját?
(Hogy van ez?)
Itt vagyok ott, vagy odaát?
6 hozzászólás
Beszéltél már róla, ám így még kézzelfoghatóbb. És az az erdő "hangjai"! Örülök, hogy vers is született belőle!
Üdv: Kuvik
A szabadság és a lelki nyugalom érzése hatja át
egyértelműen a versedet.
Szinte megrészegít a pillanat
s a táj, s ami körül vesz Tégedet.
Gratula!
Nagyon jó…:)
Nagyon érzékletesen írod le a hóban a kirándulást, szinte megjelenik előttem. Az utolsó három sor pedig magáért beszél.
Szeretettel: Rozália
Remek lett Gyömbér! Grat!:)
Mindenkinek köszönet! …és képzeljétek, ez tényleg így volt!!!:)))
Gy.