Kis sárga virágok nyíltak köröttünk,
s mi csak feküdtünk szótlanul a réten.
A Nap fényesen ragyogott felettünk,
és a hajunk még lobogott a szélben.
Volt hogy csak repültünk hegyen, völgyön át,
és a dalunkat messze vitte a szél.
Csókkal kívántam neked jó éjszakát,
és csak rád gondoltam, míg tartott az éj.
Aztán elszálltak felettünk a napok,
és én már nem hajtom öledbe fejem.
A hófelhők eltakarják a Napot,
mert ahogy jött, el is múlt a szerelem…
8 hozzászólás
Hát…ez az…
Nagyon tetszett.
szeretettel: Anna
ezt a kettőt javítsd ki:
második sor–>csak
alulról a harmadik sor–>hajtom
Köszi.. Örülök, hogy tetszett
15 évesen – jó. Szép formaérzék, tök jó cím.
Kösz! Örülök, hogy tetszik!
élsz a talentumoddal… erre csak ennyit mondhatok, és jól is használod. gratulálok
köszönöm szépen!
Ez tetszik! A csattanója elejét (ill. végét 🙂 ) veszi a közhely érzésnek, a ritmusa, lendülete és a rímek is nagyon ott vannak. Üdv, Poppy