Könny szökik szemembe kísért a múlt,
Szemedben ismét fájdalom gyúlt!
Nem akarom látni hogy ennyire szenvedsz!
Inkább szárnyalj velem! Hidd el hogy könnyebb lesz!
Szerelmet néked én nem adhatok,
Bár lehoznám néked a tündöklő csillagod
Ha a gyöngyszemed a tenger mélyén lenne,
Alá merülnék, csakhogy fényt lássak szemedben.
Ne könnycsepp csillogjon, szemeidben már,
Mosolyod ragyogjon, mint fényes napsugár,
Gyöngyöző kacajod szálljon az égre fel,
Felejtsd el ŐT! Más kell a szívednek…
Harmatos fűben mezítláb járni
A tengerparton éjjel, csillagra vadászni
Lesni a hulló csillagok elhaló fényét,
S akkor kívánni álmod beteljesülését…
1 hozzászólás
Az álmoknéha csalókák, “festett egekben néznek”, a realitás talaja sokkal jobb.