Kisfaludy Károly: A Tiszának kies partján / An den einsamen Theiss Ufer

A Tiszának kies partján

A Tiszának kies partján
Járok én szép rózsám után.
Tisza! Tisza! mond meg nekem:
Szép rózsámat hol keressem?

Tisza! habod azért vidám,
Mert tebenned fürdött rózsám,
M’óta rózsám vizedbe szállt,
Barna szined fejérré vált.

Hol szép rózsám? mond meg Tisza!
Válj mézzé, ha vized iszsza;
Mond meg, hogyha értem sóhajt,
Kebelemre visszaóhajt.

Irígy Tisza, te csak nem szólsz,
Szigetek közt némán lefolysz:
Én is puszta sziget lettem,
Búmnak árja foly körültem.

Kisfaludy Károly: 1788 – 1830

An den einsamen Theiss Ufer

An den einsamen Theiss Ufer,
meine Rose suche ich sehr.
Theiss’! Ach Theiss’! Bitte sag es mir:
Meine Rose, mein Souvenir?

Theiss! Dein Schaum ist darum so froh,
zu dir so gern zum Baden floh,
seitdem sie in dein Wasser war,
weiss wurde dein braunes Haar.

Wo ist mein’ Rose? Theiss, sag’s mir!
Werde zum Honig, wenn dich trinkt;
Sag es mir, wenn sie für mich seufzt,
begehrt meiner Brust, angekreuzt.

Neidische Theiss, du sagst gar nichts
zwischen den Inseln lautlos fliesst:
Auch ich ward zu einer Insel,
ströme von Harms, rundum Winseln.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni